21. század
Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez, a XXI. században analfabétának fog számítani.
Mégiscsak érdekes lehetett pár blogbejegyzésem, ha felkeltette a közösségi addikt húgom érdeklődését. Ez azért boldogsággal töltött el, és bár még taknyos, bízom benne, hogy pár év múlva lesznek igazi és nem csak online barátai, akikkel elmehet egy (...) hétre, hogy a virtuális élményeken kívül valódit is tapasztaljon. Mert 21. század ide vagy oda, ezekre szükség van. Mindig. És jó lenne, ha az ő generációja is megtapasztalná, mielőtt végleg elnyeli az internet.
A 21. századra is maradtak tabutémák, előítéletek, és ez nem jó. Ha mondjuk valahol Franciaországban egy kis faluban két-három párizsi család házat akar vásárolni, akkor biztos sokan lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, egyszerűen azért, mert attól félnek, hogy ezek a családok a különbözőségükkel, az eltérő életmódjukkal felforgatják majd az ő életüket is. Az "átlagember" alapvetően azt szeretné, hogy minden maradjon változatlan, úgy, ahogy most van. És csak a képzettebb, nyitottabb kisebbség kíváncsi a máshonnan érkezőkre, az idegenekre. Mostanában különösen aktuális lett ez a kérdés a messzi kontinensekről érkező menekültek miatt. Azt gondolom, hogy ha mindenáron ragaszkodunk a politikai korrektséghez, és nem merjük bevallani a félelmeinket, akkor nehezen fogunk megoldást találni a felmerülő problémákra.
Az írni tudás legalább olyan fontos a 21. századi szakember életében, mint a beszélni tudás. Magunkat pontatlanul kifejezni annyi, mint magunkról - ismereteinkről, véleményünkről, gondolatainkról - torz képet nyújtani.
Hihetetlen szemétség a 21. században, hogy egy ország, amely szórja a pénzt különböző célokra, nem tudja megoldani, hogy az a néhány százezer gyerek minden nap kapjon meleg ételt. Erre nincs elfogadható magyarázat vagy védekezés. Az egyik ok, hogy a döntéshozók nem érzékenyek a gyerekproblémákra. Ha a döntéshozók fele nő lenne, akkor lehet, hogy kevesebb stadion és több bölcsőde épülne.
A 21. századi, internetes, "anonim barátok" többsége vélhetőleg csupán a kölcsönös hasznosságon alapuló barátságot ismeri: megosztom veled az információimat, ha te is megosztod velem a te információidat. Tulajdonképpen mindent megosztunk önmagunkkal kapcsolatban, csak épp önmagunkat nem.
21. század. Egy kapcsolatnak akkor van vége ténylegesen, amikor egy közösségin megváltozik a státusza.
A világ a szemünk láttára uniformizálódik; a telekommunikációs eszközök egyre fejlettebbek lesznek; a lakásokat újabb és újabb háztartási eszközök népesítik be. Az emberi kapcsolatok fokozatosan ellehetetlenülnek, és ettől azoknak a történeteknek a száma is lecsökken, amelyekből felépül egy ember élete. És lassacskán kibukkan a halál arca, teljes pompájában. A harmadik évezred csodálatosnak ígérkezik.
A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem működik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
A legújabb kornak rengeteg rossz szokást köszönhetünk, és a fejlődés sokszor, bár nem szándékosan, katasztrofális következményekkel járt (...). A gyorsételek, a tömegtermelés, a nevetségesen óriási adagok - mindez már önmagában is megbetegíti az embert. A legújabb kor hozta el persze a villanyt, a penicillint, a nyitott szívműtétet is. Így aztán modern kori hajlamunk a lustaságra, a könnyen megszerezhető (olcsó) tartósított élelmiszer és az életmentő orvosi beavatkozások elterjedése hosszú életű, de egészségtelenül élő embert csinált belőlünk.
Az ember alkatilag nem alkalmas rá, hogy egész nap üljön. Nem nekünk valók az ismétlődő, apró mozdulatok sem, amelyek a mai szakosodott munkafolyamatokkal együtt járnak. Testünk a tulajdon mélyéből, lényegéből fakadó nagy, változatos mozdulatokra áhítozik. Attól borul föl a test egyensúlya, hogy egész nap kicsi, ismétlődő mozdulatok sorára kényszerítjük, például gépelünk, élelmiszerek vonalkódját olvassuk le, húspogácsát fordítunk meg a sütőlapon, vagy kattintgatunk az egérrel.
Facebook
Pinterest