Katona viccek

Az ezredesnek jó kedve van mert új autót kapott, és örömét egy újonccal is megosztja. - Na fiam, tudsz vezetni? - Hát hogyne tudnék. - Akkor menj egy kört. Csikorgó kerekekkel indul el az ifjú, majd befordul a sarkon, nagy csörömpölés, hatalmas baleset... Az ezredes szalad kétségbeesve, és mondja a roncsok közül kimászó katonának: - Mit csináltál, mit csináltál! Hát az mondtad, hogy tudsz vezetni! - Jelentem ezredes úr: TÉVEDTEM!

A bankigazgató rászól a biztonsági őrre, mert az öreg ismét néhány percet késett a szolgálatból. - Pista bácsi! Vegye tudomásul, hogy a bankban a pontosság ugyanolyan fontos, mint... mint a katonaságnál! Volt maga katona? - Igen kérem, voltam. - Na, és mit mondott magának az ügyeletes tiszt, amikor késve ment be a laktanyába? - Azt, hogy "Alezredes elvtárs jelentem, a zászlóalj felsorakozott..."

A fiatal katonatiszt így szól a barátjához: - Képzeld, megnősülök. Lennél te a tanú? - Persze. Soha nem szoktam cserbenhagyni a bajtársaimat, ha szerencsétlenség éri őket.

Az ejtőernyős oktató és tanítványa az ejtőernyőzést gyakorolják. Kiugranak a repülőből, és miközben zuhannak, a tanítvány megpróbálja kinyitni az ejtőernyőt de nem sikerül. Odaszól az oktatónak: - Mester! Nem nyílik az ejtőernyő! - Nem baj fiam, ez még csak a gyakorlat.

A katonajelölt meztelenül áll az orvosi bizottság előtt: - Hátra arc! - Lehajolni! - Alkalmas! - Ezt a szemembe is mondhatta volna.

- Lépjenek ki, akik szeretik a zenét! - üvölt az őrmester a katonáknak. Öten kilépnek a sorból. - Tudnak bánni a zongorával is? - kérdi az őrmester. - Igen, mit kell játszani rajta? - Semmit. Át kell cipelni a feleségem szobájába!

Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy őrnagyot bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz: - Elnézést, maga özvegy Kovácsné? - Nem. - De.

A honvédségnél az őrmester tanít a honvédoknak a logikáról. - Kovács honvéd, álljon fel! - mondja az őrmester. - Elmondom magának, mi a logika. Itt van maga. Megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Kovács honvéd, maga de megváltozott. Na érti miről van szó? - Igen. - mondja Kovács. - Akkor mondja vissza! - szólítja fel az őrmester. Kovács belekezd: - Az őrmester úr megszületett, felnőtt, majd meghal, eltemetik. Kinő a sírján egy szál fű, egy tehén arra megy, lelegeli, letesz egy szép nagy lepényt. Én arra megyek, belelépek és azt mondom: Hej, őrmester úr! Maga semmit sem változott!

A csata előtt az őrmester parancsba adja, hogy mindenki fogjon ásót és ásson egy mély gödröt magának fedezékképpen. Az egyik katona megkérdezi: - Uram, miért kell nekünk most itt még gödröt is ásnunk? - Azért fiam, mert ha támad az ellenség, akkor így fedezékben maradva tudunk védekezni. - Szerintem inkább mi támadjuk meg őket, és ássanak ők gödröt...

Eligazításon: - Jelentem, őrmester úr, leégett a kocsiban a kuplung! - Maga barom! Nem megmondtam, hogy nincs bent dohányzás!