Katona viccek

Az utcán szembetalálkozik két idős férfi. Mindketten erősen sántítanak, húzzák a lábukat. Amikor elmennek egymás mellett, egyikük a mellére bök és együtt érzően mondja: - Don-kanyar, 1943. A másik elmosolyodik. biccent és szintén megböki a mellét: - Banánhéj, öt perccel ezelőtt.

- Mi a foglalkozása? - ordít rá az újoncra az őrmester. - Bakteriológus vagyok. - Ne cifrázza nekem, mondja nyugodtan, hogy vasutas!

A tizedes elküldi a katonát, hogy nézze meg, ott van-e a bokor mögött. A katona visszajön. Kérdi a tizedes: - Na, mit látott, ott vagyok? - Igen uram, csak le van takarva egy adag vécépapírral.

- Őrmester úr, mi a teendő, ha rálépünk egy aknára? - 50 méter magasra felrepülni és nagy területen szétszóródni!

Második világháború: a szövetséges csapatok éppen kitörni készülnek a lövészárkukból. A parancsnok lelkesítő szónoklatot mond nekik: - Katonák! Hamarosan támadást intézünk a nácik ellen! Gondoljanak arra, hogy ott, kint az ellenségeik vannak! Azok, akik minden nyomorúságuk okzói! Azok, akik az elpusztításukra törekednek, akik meg akarják gyilkolni Önöket minden áldott nap! Az egyik katona közbeszól: - Úristen! Csak nem azt mondja, hogy a szakácsunk a németeknek dolgozik?

Tartalékos bevonuláson sorban szólították az embereket. Az első szólított Drács Ferenc volt, aki nem jelentkezett. A főtörzs hátratette a lapját és mindenki parancs felkiáltással jelentkezett. Egy ember maradt a végén illetve egy papír amikor lezajlott a következő dialógus: - Drács Ferenc! Semmi. - Hol van Drács Ferenc? Semmi. - Magát hogy hívják? - Dr. Ács Ferenc!

- Katona! Mit érez, amikor látja hazánk zászlaját lobogni? - Szelet.

Kocsmában mesél a seregben történtekről egy srác a barátainak: - Egyszer meg a táborban beleestem a pöcegödörbe... - Hát ez szar ügy... és meddig ért neked a szar? - Egészen a térdemig süllyedtem... - Még szerencse hogy ilyen kevés volt benne. - A fenét! Fejjel lefele estem bele!

- Mi a foglalkozása, újonc? - Diplomás tanár és író vagyok, őrmester úr! - Nem tesz semmit, majd mi embert faragunk magából!

A II. Világháborúban egy amerikai katona egy kemény bevetés után éppen szabadságára indult angliai állomáshelyéről. Felszállt egy vonatra, majd ülőhely után kutatva benyitott egy fülkébe. Ott egy elegáns angol úriember, a felesége és a lánya ült. A negyedik ülőhelyet egy kis szobakutya foglalta el. A katona udvariasan megkérdezte a nőtől: - Elnézést, szabad ez a hely? - Maguk amerikaiaik olyan udvariatlanok! - felelte a nő gőgösen. - Nem látja, hogy foglalt a szék? - Ne haragudjon hölgyem, de nem fogná az ölébe a kutyáját, hogy leülhessek? Nagyon fáradt vagyok, és még messze a végállomás! A nő hidegen ránézett: - Maguk, amerikaiak! Nemcsak udvariatlanok, de még ráadásul pimaszak is! A katona erre megfogta a kutyát, majd a lady sikoltozása közepette lehúzta az ablakot, és kidobta a vonatból. Ekkor megszólalt az angol úr: - Maguk amerikaiak mindent rosszul csinálnak! Nem a jó kezükben fogják a villát, nem az út jó oldalán közlekednek, ráadásul nem a jó szukát dobják ki az ablakon...