Katona viccek

A katonaság olyan hely, ahol ami kerek azt a hátukon cipelik, ami kocka, azt meg gurítják. A kockát is azért gurítják, hogy lekopjanak az élei, kerek legyen, és lehessen cipelni.

Hadgyakorlaton az őrmester azt a parancsot adja, hogy mindenki ássa be magát. A kiskatona nekiáll, és iszonyú mély gödröt ás. - Túlságosan mély az a gödör - mondja ellenőrzés közben az őrmester. - Abból nem látod majd az ellenséget! - Hát nem is nagyon vagyok kíváncsi rájuk!

Katonák az udvaron. A táborparancsnok beszédet tart: - Emberek, ez a laktanya nem az enyém, és nem is másé: ez a miénk! Egy hang a tömegből: - Adjuk el!

Őrmester mondja: - Becsukatom tíz napra! De ha ez nem elég, akár egy hétre is.

A frissen bevonult katonák biztosítást is köthetnek. Az egyik biztosítási ügynök minden évben többszörös mennyiségű katonai biztosítást ad el, mint a második helyezett, ezért a főnöke titokban kihallgatja, milyen módszerrel veszi rá a katonákat a biztosítás megkötésére: - Nézze uram, ha megköti ezt az életbiztosítást, akkor ha meghal a harcmezőn, a biztosító 200.000 dollárt fizet a családjának. Biztosítás nélkül ugyanebben az esetben a hadsereg fizet a családjának, de csak 3.000 dollárt! Mit gondol, csatában kit küldenek előre? Aki kötött életbiztosítást, vagy aki nem?

Jön az ellenség! Támadnak! - mondja a katona. - Hányan vannak? - 1001-en, parancsnok úr! - És honnan veszi, hogy pont 1001-en? - Hát jön egy ott legelől, meg vagy ezren mögötte.

A második világháborúban a japán légierő parancsnoka behívja az egyik pilótájukat: - Katona, a parancsnokság választása Önre esett. Ön lesz az első kamikáze pilóta! - Értettem! - Megkapja a japán légiflotta leggyorsabb gépét. - Értettem! - Felszáll 7000 méter magasra és az éj leple alatt megközelíti az amerikai hadihajóflottát. - Értettem! - Kiválasztja az amerikaiak vezérhajóját. - Értettem! - Aztán becélozza, és kikerülve a légvédelem lövéseit nekirepül, és a haza érdekében repülőgépének felrobbanásával megsemmisíti azt. - Értettem! - Katona, van kérdése? - Igen, Uram, egy kérdésem lenne. - Kérdezzen, katona! - Maga teljesen meghülyült, bazzeg?

Hatalmas ládát cipel verejtékezve négy katona. Arra megy egy üregúr, és megkérdi tőlük: - Mit cipeltek, fiúk? - Az hadititok! - És ennyire nehéz a láda? - Hát hogy a fenébe ne lenne az, amikor tele van rakétával!

Kedves anya és apa! Jól vagyok, remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik. Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam. Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni. Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz. A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak. Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába. A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit. A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám: Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám. Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm. Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet! Szerető lányotok, Gail

- Aztán, hogy érzed magad itt, a katonaságnál? - Jól. - És nem szidnak túl sokat? - Engem nem, csak édesanyámat.