Veronica Roth
Ha valaki vét egy másik ember ellen, mindketten tovább cipelik ennek terhét. A fájdalom súlya ránehezedik az érintettek vállára. A megbocsátás ennek megfelelően annak választását jelenti, hogy egymagad akarod viselni mindezeket a terheket.
Van különbség a bűnösség elismerése és a bűn bevallása között. Az előbbinek feltétele a megtörtség, a mentegetőzés olyan dolgokért, amelyeket nem lehet megbocsátani. A bevallás azonban csak a bűntett megnevezése, a maga súlyosságában.
Régebben azt hittem, amikor az emberek beleszeretnek valakibe, egyúttal kikötnek egymás mellett, és azt követően nincs más választásuk. És lehet, hogy ez igaz is a kezdetekre értve, ám most már nem. Belészerettem. De nem szeretnék csak jobb híján vele maradni, mintha nem lenne más választásom rajta kívül. Azért tartok ki mellette, mert ez az én döntésem, nap mint nap, amikor felébredek minden áldott nap, amikor veszekedünk vagy hazudunk egymásnak, vagy csalódást okozunk a másiknak. Újra meg újra őt választom, ő pedig engem.
A tudás hatalom. (...) A hatalom nem gonosz dolog önmagában véve. Ahogyan a tudás sem az.
Mindenkinek találnia kell bűnbakot a világ milyenségéért.
A kétségbeesés meglepő teljesítményre teszi képessé az embert.
Nem azért hiszünk a dolgokban, mert jobbá teszik az életünket, hanem azért, mert igazak.
Olvastam egyszer valahol, hogy a sírásra nincsen tudományos magyarázat. A könnyek csakis a szem nedvesítésére szolgálnak. Nincs tulajdonképpeni oka annak, hogy a könnymirigyek egy érzelem utasítását követve túltermeljenek. Szerintem azért sírunk, hogy felszabadítsuk a bennünk lakozó állatot - anélkül, hogy elveszítenénk emberi mivoltukat.
Az emberrel is az történik, ami a bőrrel a kézen, amely megkeményedik az ismétlődő fájdalom hatására.
Az idő képes összezsugorítani egy teret és megszokottá változtatni a különösségét.