Sladana Bukovac

A hatalmat mindig azok ragadják magukhoz, akik a legerőszakosabban akarják.

A művészet és a kiegyensúlyozatlanság (...) kéz a kézben járnak.

Ha belegondolsz abba a pszichológiai folyamatba, ami a harcban az emberi agy mélyén működésbe lép, rá kell jönnöd, hogy a háború sikeressége valójában azon múlik, mennyire tudjuk elnyomni az ösztönt, amellyel önmagunkat óvjuk. Olyan ez, mint egy fordított evolúciós folyamat.

Ha magunk vagyunk a saját mestereink, akkor úgy látjuk, spóroltunk a szomszédhoz képest, aki építési vállalkozót fizetett, mert a mi befektetett energiánk és időnk nem került semmibe. Ilyen költségnek nincs helye a kiadások listáján. Az államnak a háborúban meg kell vennie a tankokat, a bombákat, a helikoptereket, de nem a saját polgárait. Azok ingyenesek, el lehet őket pazarolni, havi rendszerességgel.

Vannak olyan emberek, akiknek a tehetsége, személyisége értéktelen, egyedül a saját biológiai körforgásuk megszűnését tudják nyújtani a hazának.

A legszorosabban azokhoz az élőlényekhez kötődünk, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk.

Becsületesnek lenni (...) annyit jelent: egy adott helyzetben azt tenni, ami a többség szerint elfogadhatatlan.

Igyekszem nem elérhetetlen célokat állítani magam elé. Az emberek többsége ebbe roppan bele. Túl magas célok és elvárások, aztán puff! Jönnek a csalódások.

A család egy tagjának öngyilkossága nem ugyanaz, mint a család egy tagjának természetes halála. Más trauma.

Ahhoz, hogy valaki hős legyen, előbb meg kell halnia.

Az össznépi jólét érdekében (...) ildomos, ha egy társadalomban megfelelő arányban vannak jelen a naivak és a számítók, a kiegyensúlyozatlanok és a higgadtak, a gyűjtögetők és a vadászok, az opportunisták és az idealisták.

A túl sok vezérelv ugyanolyan veszélyes lehet, mint a túl kevés.

Az emberek nemcsak szeretik a sztereotípiákat, hanem egyszerűen nem tudnak tőlük elszakadni. Ez pedig végső soron demokratikus, hiszen így a hülyék is hangoztathatják a véleményüket.

A pszichiátereknek legalább egy kicsit dogmatikusaknak kéne lenniük, hogy a szegény, szétcsúszott páciensek valami szilárdba kapaszkodhassanak.