A reggeli rádiózásnak is megvan a műfaji követelménye, amiből nem tudsz kilépni, mert hallgatókat vesztesz. Nagyon szigorú dolog a tévézés meg a rádiózás. Önmegvalósíthatsz: elbuksz. Lehet gondolatod a kereskedelmi tévében: nem fog menni.

Az ember addig ért veled egyet, amíg a saját preferenciáit erősíted. Abban a pillanatban, hogy nem, nem azt fogja mondani, hogy "rád hallgatok", hanem azt fogja mondani, hogy "dögölj meg, nincs igazad".

Minden, amit te megélsz ebben az életben, a te fejlődésedet is szolgálhatja. Vagy szenvedsz és másokat okolsz, vagy elkezdesz fejlődni, és rájössz arra, hogy te tudsz azért tenni, hogy elkezdjél lelkileg, mentálisan, spirituálisan, valahogy egy picit felemelkedni.

Nincs önismeret és nincs valódi tudatosodás anélkül, hogy ne kapnál két rohadt nagy pofont, és ha nem kapsz, akkor az elviszi az egót egy olyan irányba, hogy halhatatlan vagy, hogy mindenható vagy, hogy mindenhez értesz.

Nem vagy mindenható, nem értesz mindenhez és nem tudhatsz mindent csinálni, és ha ezt nem tapasztalod meg, akkor egy idő után szörnyű irányba megy a tudatosodás.

Nagyon jó mondás, hogy a humor az elme szellőzőablaka. Ha elindul egy öncenzúra, hogy nem merek röhögni, és nem merek kimondani dolgokat, akkor az egészet megette a fene.

A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyű.

Korunk egyik nagy betegsége, hogy emberek élnek egymás mellett totál vakon, egymást nem is ismerve; azt se tudja, ki él mellette, csak van valakivel, hogy ne legyen egyedül.

A gondolat a szél. Az elménk a vitorla. Jó utat!

A bulvár számomra olyan, mint egy katasztrófafilm: csak akkor szórakoztató, ha nem vagyok benne.

Izgalmas az élet, mert semmit sem lehet benne biztosra venni. Van, aki ettől rengeteget szenved. Sokszor voltam már olyan helyzetben, amikor teljesen reménytelennek tűnt az egész, mégis valahogy jöttek a megoldások, csak tenni kellett érte. És nem elkámpicsorodni.

Ha az önsajnálatból energiát lehetne nyerni, ebben az országban jó néhányan nem fizetnének villanyszámlát.