Ryan Holiday

Bármilyen sikert akarsz elérni, tartsd észben, hogy valaki más már elérte, utálta, és elhitette magával, hogy egy kicsivel több majd megoldja a problémáit.

Hiába kívánod, hogy bár magasabb vagy épp alacsonyabb lennél; netán arra vágysz, bárcsak másik országba születtél volna. Bármilyen elszántan is próbálkozol, nem kényszerítheted az embereket, hogy megkedveljenek, arról nem is beszélve, hogy minden egyes perc, amit efféle megváltoztathatatlan dolgokra pazarolsz, olyan dolgoktól veszi el az időt, amiket igenis befolyásolhatnál!

Nemet mondani az egyik legnehezebb dolog az életben. Meghívások, kérések, kötelezettségek - hiszen mindenki más is így él körülöttünk. Nemet mondani néhány különösen időfaló érzésre - a haragra, izgalomra, nyugtalanságra, gyötrődésre vagy a vágyakozásra - talán még nagyobb kihívás.

Ha tetteidet nem egy cél vagy konkrét szándék irányítja, honnan tudod, min is kellene munkálkodnod a hétköznapokban? Hogy veszed észre, ha elérted a célod, vagy ha letértél a kijelölt ösvényről, ha sosem definiáltad pontosan, mire is törekszel? A válasz: sehogy.

Ahogy öregszünk, kudarcaink tétje lassan egyre komolyabbá válik. Már nem csak egy félévi jegyről vagy egy verseny trófeájáról van szó, hanem a saját jólétedről és a képességedről, hogy valahogy kezelni tudd a világot, ami körülvesz. Ne hagyd, hogy ez megijesszen, (...) fogj hozzá a munkához! A többi jön magától.

Minél több mindenre vágyunk és minél többet dolgozunk, hogy megszerezhessük őket, annál kevésbé élvezzük az életünket - és annál kevésbé vagyunk szabadok.

Minél nagyobb hévvel vetjük magunkat a munkába, minél elfoglaltabbá válunk, és minél többet tanulunk és olvasunk, annál távolabb sodródunk a filozófiától. Felvesszük a napi rutin ritmusát. Pénzt keresünk, kiéljük kreatív indíttatásainkat, sürgölődünk és feloldódunk az életben. Ránézésre minden a lehető legjobban alakul. De közben mégis eltávolodunk a filozófiától. Elhanyagoljuk a bölcseletet, ami már önmagában is probléma - a stressz nyomása egyre nő, elménkre köd borul, és megfeledkezünk a valóban fontos dolgokról.

Fontos, hogy a kísértéseket összekössük konkrét következményeikkel. Amint megérted, hogy az élvezetnek behódolni károsabb, mint ellenállni neki, a kísértés is sokat veszít az erejéből. Az önuralom válik a valódi élvezetté, a kísértés pedig megbánássá alakul.

Minden, amire szükséged lehet - értelem és intelligencia formájában - rég ott van a fejedben. Az igazi kihívás az, hogy használd is, amid van. Az igazi próba az, hogy az érzelmeid, hirtelen testi vágyaid vagy épp hullámzó hormonjaid helyett az eszed uralkodjon.

Ha a céljaidról és azokról a dolgokról elmélkedsz, amelyekért vágyakozol, mindig kérdezd meg magadtól: én uralkodom rajtuk, vagy ők énrajtam?

Mindannyian összetett emberek, sokoldalú személyiségek vagyunk: félelmeket táplálunk, igényeink vannak, néha egymásnak is ellentmondó vágyak között őrlődünk. A világ odakint legalább ennyire zavaros és ellentmondásos. Ha nem vigyázunk, a bennünk tomboló erők, amelyek ide-oda rángatnak, végül könnyen szétszakíthatnak minket. Nem lehetünk egyszerre Dr. Jekyll és Mr. Hyde - huzamosan biztosan nem.

Nem szabad elfelejtened, hogy valahol mindent az észszerűség irányít, az pedig sokszor túl hatalmas és univerzális ahhoz, hogy tisztán átláthasd. Ahogy egy pillangó szárnycsapása hurrikánt kavarhat a világ túloldalán, a szerencsétlenség, amit átéltél, könnyen lehet egy szép és irigylésre méltó jövő előszele.

Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget.

A jó dolgoknak mindig meglesz az ára az életben, a szükségtelen dolgok viszont kerüljenek akármibe is, sosem érik meg az árukat. A kulcs, hogy légy tisztában a különbséggel.