Papp Sándor Zsigmond
1972. május 22. — erdélyi magyar író és újságíró
A világot mindig is a tizenévesek menthették meg, (...) akik még jobban hisznek a barikádok, mint a tárgyalóasztalok igazságaiban.
Ahogy öregszünk, az igazság úgy lesz egyre sokszínűbb és egyre homályosabb, mintha egy régen lemosott ablakon keresztül szemlélnénk az egyre közönyösebbé váló külvilágot. Ami közben így válik egyre elérhetetlenebbé.
Nem mindig a szembenállókat kell legyőzni a magunk igazságáért. Az, aki a küzdelem hevében sem felejti ezt el, amikor sokkal inkább a harci láz és az indulat beszél az ember helyett, megérdemli, hogy bírái is félretegyék a maguk indulataikat, rövidlátó érdekeiket, és ne a hatalom szemszögéből tekintsenek rá. Ne tudják előre az ítéletét.
Ahhoz, hogy az előítéletesség tompuljon, meg kell ismerni egymást, ez gyógyíthatja a sebeket.
Van, aki mindenét mozgósítva próbálja elképzelni a szabadságot, más viszont a pórusaiban hordja. És a két tudás sosem lesz azonos.
Az is lehet szerelem, ha az emberek nem hazudnak egymásnak egy percig se. Azt adják, ami szavakkal ki nem fejezhető.