Nicolas Chamfort
1741. április 6. — 1794. április 13. francia író
A szépművészetekben, de sok más dologban is, csak azt tudja az ember jól, amit nem tanult.
Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség jótevője.
Semmiféle erény nem emelheti fel a nőt magasabb társadalmi osztályba; csak a bűn teheti azt meg.
Az élet nevű betegség tüneteit az álom naponta enyhíti. De ez csak a tüneti kezelés. Az igazi orvosság a halál.
Több a bolond, mint a bölcs, s még a bölcsben is több a bolondság, mint a bölcsesség.
Vannak a léleknek olyan oldalai, amelyeket egészen meg kell bénítanunk, ha boldogan akarunk élni.
Legyünk igazságosak, mielőtt nagylelkűek volnánk, mint ahogy előbb jön az ing, s csak utána a csipke.
Az emberek csaknem mind rabszolgák, annál az oknál fogva, amellyel a spártaiak a perzsák szolgaságát magyarázták: mert nem tudják kimondani azt a szót, hogy nem. Kimondani tudni ezt a szót, és egyedül élni tudni: ez az egyetlen módja annak, hogy megóvjuk szabadságunkat és jellemünket.
Az emberi szív szereti másban a maga érzelmeit és gyengeségeit.
Akinek nincs jelleme, nem ember: tárgy.
Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény.
Nem tudom elképzelni a bölcsességet bizalmatlanság nélkül. A Szentírás azt mondja, hogy a bölcsesség kezdete az Istenfélelem; ami engem illet, én azt hiszem, hogy az emberfélelem.
Századunk egyszerűsítette a becsület fogalmát: mindenkit, aki nem börtönviselt, talpig becsületes embernek tekint.
A boldogság vay boldogtalanság egy sereg olyan dologtól függ, amely nem látszik, amelyről nem beszélünk, s amelyet nem is lehet elmondani.
Amikor egy férfi s egy nő szenvedélyesen szeretik egymást, bármilyen akadály - férj, feleség, szülő - választja el őket egymástól, a természet akaratából, isteni jogon összetartoznak.