Nathan Filer

Minden pillanatban ott egy láthatatlan világ - erkélyek mögött, kívül az emlékezeten, ahová nem ér el az értelem.

Több milliárd évvel ezelőtt felrobbant csillagokból származó atomok száguldottak át az űrön, és a Földön azóta újrahasznosítjuk őket. Kivéve az alkalmankénti üstökösöket, meteorokat és némi csillagközi port, pontosan ugyanazokat az atomokat használtuk fel újra és újra, amióta a Föld létrejött. Megesszük, megisszuk, belélegezzük őket, belőlük állunk. Pontosan ebben a pillanatban mindegyikünk atomokat cserél mindenki mással, és nemcsak egymással, de az állatokkal, a fákkal, a gombákkal, a humusszal.

Mikor kifestünk egy szobát, félresöpörjük a régi személyiségét, és újat adunk neki.

Helló, én vagyok a benned rejlő lehetőség. De szólíts csak lehetetlennek.

Ha találkozunk az utcán, félrekapjuk a tekintetünket, majd vissza, talán ugyanúgy nézünk ki, ugyanúgy érzünk, ugyanazt gondoljuk, de a szubatomi részecskék, legkisebb részeink, melyekből minden más rész áll, elszáguldottak, és lehetetlen sebességgel lecserélődtek. Totál más emberek lettünk.

Az emlékek is atomokból állnak. (...) Szóval megépítheted őket, tudod? Hogy ne legyenek többé emlékek, hanem újra valóság, a megfelelő hozzávalókból.

Hogy hogyan hajlik finoman oldalra a nyaka, hogyan keresztezi a lábfejét a másik bokája mögé dugva. Szerintem a személyiségek ezekben a részletekben vannak elrejtve, és ha megfelelően elkapod őket, elkapod az embert magát.

Ha az emberek szerint ŐRÜLT vagy, akkor mindenre, amit teszel vagy gondolsz, rákerül az ŐRÜLT pecsét.

Néha az egész világ olyan, mint az apró betűs rész a reklámok alján: a mindennapi dolgok, mint egy mosoly vagy egy kézfogás, ellentmondásos üzenetekkel telnek meg.

A pszichés betegség befelé fordítja az embereket. Szerintem. Örökké csapdában tart minket a saját elménk fájdalma, ugyanúgy, ahogy egy törött láb vagy elvágott ujj magára vonja a figyelmedet, és olyan szorosan tartja, hogy úgy tűnik, az egészséges láb vagy ujj már nem is létezik többé.

A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk, mindig is létezni fognak.