Napoleon Hill

Minden sikerünk és kudarcunk kialakult szokásaink eredménye.

Általában nagy áldozatok árán születik nagy eredmény, önzőségből soha.

Minden teljesítmény kiindulópontja a vágy.

Senki sem szenvedhet vereséget, amíg nem adja fel - saját lelkében.

Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes.

Másokkal megosztva a boldogság megsokszorozódik, anélkül, hogy ezzel az eredeti forrás vesztene belőle. A boldogság egyike azoknak a ritka kincseknek, amelyek szaporodnak, ha mások­kal megosztjuk.

Ne hajszolj másokat, ha magadnak nincs feltörve a lábad!

Az emberi hibák olyanok, mint kertben a gyomok. Ápolás nélkül is szaporodnak, és ha nem gyomláljuk ki őket, hamarosan beterítik az egész területet. (...) Csak a legritkább esetben sikerül, hogy egy rossz szokástól úgy szabaduljunk meg, hogy ne egy másikkal helyettesítsük. Azt mondják, a természet nem szereti a vákuumot, ezért mindig van valami, ami betölti az üresen maradt teret.

A sikernek nincs szüksége magyarázatra, csak a kudarcokat kell alibikkel foltozgatni.

Kapni, mielőtt adnánk, ugyanolyan hiábavaló próbálkozás, mint megpróbálni aratni, anélkül, hogy vetnénk.

Ha több az ellenséged, mint a barátod, egy az ezer ellen, hogy ennek magad vagy az oka.

A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz meg­változtatnod a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismer­heted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő ér­zését.

Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt "az ő érdekükben" teszed! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk. Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább ke­vesebb, mint több igazságot mondj nekik.

Aki lusta, az vagy beteg, vagy még nem találta meg a kedvére való munkát.

A dicsekvés általában a kisebbrendűségi komplexus öntudatlan beismerése. (...) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ.