Mikszáth Kálmán
Az emberi természet olyan makacs, hogy nem hagy változtatni magán semmit.
Nekem úgyszólván az is mindegy, ha maga nem szeret is, csak látszassék úgy, hogy szeret; mert én nem azért szeretem magát, hogy az magának örömet okozzon, hanem azért, mert nekem okoz örömet. Azért hát nem bánom, ha nem szeret is.
A boldogság illúziókon alapszik.
Sok széthúzó ember nagy gyengeség: kevés egy célra tartó ember is nagy erő velök szemben. Hát még a sok egy célra tartó ember!
A szerelem az az egyedüli téma, amely nem ismeri a logikát, sem keletkezésében, sem megszűnésében. Ezért nevezik a bölcsek "ostobaságnak".
Az okos politika: a bajok előrevetődő árnyékát meglátni s kitérni előlök, hiszen még ki lehet kerülni.
Nincs annyi papirosa a világnak, hogy tele nem írnám azzal a sok fájdalmas eszmével, ami tollam elé jön.
Ne szálljunk az istennel, a sorssal párbajra. Hanem nyugodjunk meg abban, hogy amint a sors elosztotta a kártyákat, úgy maradjanak.
Kegyelem gyanánt nem kell semmi: sem a barátság, sem a szerelem.
Nekem senki sem elég nagy arra, hogy imponáljon és senki sem olyan kicsiny, hogy én akarjak neki imponálni.
Diáknak való szerelem az, ha bujkálni kell.
A szerelem jön, megy... s nem állandó, csak ott, ahol bizalommal van összekötve. Csak a bizalom tarthat fel a különféle kísértések közt.
A valóság valóság marad minden körülmények közt.
Rövid az élet, hosszú a sír.
Ki tudja, mikor látlak (...), de a gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is.
Facebook
Pinterest