Miguel de Cervantes

A példabeszéd azt tartja (...), hogy a jó szerencsének serénység az anyja, s csakugyan sok fontos ügyben azt is mutatta a tapasztalás, hogy aki serényen látott hozzá, még a kétes dolgokban is sikeresen végzett. Ez az igazság azonban semmiben sem valósul meg inkább, mint a hadviselésben, ahol a gyorsaság és fürgeség megelőzi az ellenség intézkedését, s hamarább megszerzi a győzelmet, semmint az ellenfél még csak gondolna is védelemre.

A féktelen, makacs vágy előtt gyakran hátrál a lehetetlen; s ha éktelen magasság felé törekszik is az én szerelmem, nem tágítok azért, míg a földtől el nem érek majd az égig.

Hogy Ámor vajmi drágán méri győzelmét, jó oka van annak; mert legnagyobb karátján nem tesz túl semmi, amit bármi adhat, s az vall világ sorára, hogy nincs nagy becse, minek nincs nagy ára.

Diadal nem teremhet semmilyen téren annak, aki lomha, s boldogok sem lehetnek, kik végzetükkel sohasem dacolva, csak élnek egyre tétlen, eszükpusztító, tunya renyheségben.

Szerelemnek tengerésze, roppant tengerek szelében hánykolódom, és remény sincs valamilyen révbe érnem. (...) Az a perc, melyben te itthagysz, az a perc lesz majd a végem.

Csakugyan nincs olyan példabeszéd, mely igaz ne volna, mert valamennyi ilyen mondás magából a tapasztalásból merít, ez meg minden tudomány anyja.

A száj fog nélkül olyan, mint a malom kő nélkül, s a fog sokkal becsesebb magánál a gyémántnál.

Az egyik ember nem több a másiknál, ha a másiknál többet nem cselekszik!

A félelem okozza azt (...), hogy se nem látsz, se nem hallasz világosan, mert a félelemnek egyik gyakori hatása, hogy megzavarja az érzékeket, s a tárgyak egészen másoknak látszanak, mint amik valóban.

A szerelem ragálya, átkos törekvés mohóságával, a hasadékokon vagy a levegőn keresztül behat még oda is, és hiába minden óvatosság, elejti áldozatát.

A szépséghez szendeség illik; míg csekély dolgokon szerfölött kacagni: oktalanság.

Megesik ugyan, hogy egyik-másik atyának rút és egészen dísztelen fia van; apai szeretete mégis fátyolt von szemére, gyermeke hibáit észre sem veszi, sőt gyakran kedves és vonzó tulajdonoknak tartja, s barátainak úgy mesél róluk, mintha elmések, bájosak volnának.

A nyugalom, a csendes hely, a nyájas mező, a derült ég, a források mormolása, a lélek nyugodtsága igen nagy befolyással van arra, hogy még a legmeddőbb múzsák is termékennyé legyenek, s szülötteik bámulattal és elragadtatással töltsék el a világot.

Az idézet hosszú tapasztalatokon alapuló rövid mondat.

Nemes és nagy lelkeknek az a tulajdonságuk, hogy a kicsinységekkel nem törődnek.