Meg Cabot
Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted S magával, repítse az éjbe a szívedet. Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek, Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek.
A gáz a gázolásban Az orv a sorvadásban A szar a szarkazmusban A rák a harákolásban A ló a talpnyalóban Az ökör a kökörcsinben A vég a végzetes nárcizmusban A mi a semmiben A tök a csütörtökben A por a záporban Az epe a repedésben. Ez te vagy egy szóban.
A pisztolyok meg a gumibotok semmit sem érnek a sötét oldallal szemben.
- Haza? - ismételtem. - Mit tud maga az otthonról? Tudja, az otthon, az nem csak egy hely. Az emberek teszik azzá. Az emberek, akik törődnek egymással.
A mólón, a kikötői bárokhoz tartozó székeken egyre több ember üldögélt, ahogy közeledett az este. Szinte éreztem a turisták irigykedő tekintetét, ahogy elpöfögtünk előttük. Csak ültek ott, fehér ruhában, sört, meg diétás üdítőt kortyolva, és eszükbe sem jutott, hogy a csónakban - amire annyira irigykedtek - éppen három szív szakad meg.
Az persze eszembe sem jutott, hogy romantikus érzelmeket táplálna irántam. Mert ugyan ki akar hamburgert, amikor minyon is vár rá?