Meg Cabot

Az életem folytonos hullámvasút... a kitörő örömöt azonnal emésztő csalódás követi, közben akad egy-egy olyan szakasz, amikor nem történik semmi, csak ülök, és nézem a tájat.

A rejtélyek a könyvekbe valók, a valóságban iszonyú fárasztóak.

Ezentúl az élet úgy sodor majd magával, mint száraz bogáncsot a szél.

Nem elég, hogy a jelek szerint állandó bérlete van a szívemhez, még a tudatalattimba is befészkelte magát.

Az élet csupa talány.

Ha az embernek hatalma van, az nem jelenti azt, hogy élnie is kell vele. De visszaélni semmiképpen nem szabad.

Pusztán az, hogy valamit jól tudsz, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned.

A társadalom működése abszolút nem az olyan alapvető értékek megteremtéséről szól, mint a bizalom, a szeretet és az elégedettség. Nem. Hanem a kereslet és a kínálat szabályairól. Ha szükséged van valamire, és kellő ösztönzést tudsz adni másoknak, hogy ezt létrehozzák, akkor létre is hozzák. Így marad fenn az egyensúly.

Én a szerelmet szent és sérthetetlen dolognak tartom, mely meghaladja minden meghatározás határait, és mely képes előhozni az emberi természet legszebb és legrosszabb oldalát.

Ha akár csak egy percre is el kell válnunk egymástól, testünk és lelkünk minden apró alkotóelemét gyötrelmes zokogás rázza, míg újra vissza nem kapjuk egymást. És szívesen halnék akár ezer halált, ha ezzel megmenthetném őt egytől is.

Ha szereted, bocsásd szabadon! Ha úgy van megírva, visszatér hozzád.

Hatalmas különbség van aközött, hogy hallasz valamit, meg hogy figyelsz rá, legalább akkora, mint aközött, hogy látsz valamit vagy tudsz dolgokat.

Mikor jön el az én időm, Hogy azt mondd, Ha feléd megyek:
Eljött az időd...