Matt Haig

Néha nem olyan a világ, mint amilyet szeretnénk. Néha csalódunk az emberekben. Néha az emberek iszonyatos dolgokat tesznek.

Aki fél a szenvedéstől, máris szenved a félelemtől.

Nem azok vagyunk, akik születésünkkor. Hanem azok, akikké válunk. Amit az élet tesz velünk.

Az élet értelme, hogy önmagad add önmagadnak.

Csak a jelen van. Ahogyan a földön minden hasonló és változó atomokból áll, úgy az idő minden egyes töredékében benne rejlik a többi.

Az életben minden bizonytalan. Innen lehet tudni, hogy létezünk - a bizonytalanságból. Természetesen ezért is sírjuk vissza a múltat, mert azt ismerjük, illetve azt hisszük, hogy ismerjük.

Ha érzel valaki iránt valamit, akkor (...) egyetlen csóktól megtorpannak röptükben a madarak.

Néha legszívesebben megállítanám az időt. Néha, egy-egy boldog pillanatban arra vágyom, hogy ne szólaljon meg többé a templomharang. Bárcsak többé ne kéne piacra mennem... azt akarom, hogy megtorpanjanak a repülő seregélyek... de mindannyian az idő markában vagyunk.

A boldogság titka nem önmagunk megtalálása. Hiszen mi is az tulajdonképen? Mindenkinek több énje van. Nem, a boldogság titka az, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb hazugságot.

A múlttal nincs mit tenni, cipelnünk kell egyre növekvő súlyát, reménykedve, hogy nem roskadunk össze alatta.

Talán csakugyan színház az egész világ. Lehetséges, hogy színjáték híján mindennek vége.

A múlt bizonyos darabkáit nem lehet megszelídíteni.

Mindenki a saját korlátaiból indul ki a világ korlátait illetően.