Ljudmila Ulickaja

A jó könyv elvégzi a feladatát még akkor is, ha nincs, aki elolvassa.

Mi haszna van, ha tudjuk, hogyan működik a villanykörte, mitől repül a repülő és mi az az anyagcsere, ha egyszer a gyereknek képtelenek vagyunk elmagyarázni, miért ne lapátolja a tejbegrízt egyszerre nyolc lábával.

Ó, de jó is azoknak, akiknek semmijük sincs (...). Alhatnak nyugodtan, nincs miért félniük. Nem gondolnak a gonosztevőkre meg a tolvajokra, akik épp kárt okoznak.

A zene, amikor kikerül a zenész keze alól, csak egy pillanatig létezik, addig, amíg el nem halnak, el nem ülnek a térben a hanghullámok. A zene pillanatnyisága azonban csak a visszája az örökkévalóságnak.

Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona. A költészet az irodalom lelke, a legmagasabb rendű koncentrációja mindannak a nagyszerű dolognak, ami csak a világban és az emberben létezik. A lélek egyetlen tápláléka.

A háromtagú barátság, mint bármely háromszög, nem egyszerű dolog. Mindenféle akadályok és csábítások merülnek fel: féltékenység, irigykedés, amelyek időnként apró, sőt megbocsátható aljasságokká, de mégiscsak aljasságokká fajulnak.

Minden ember meghatározott feladatokat kap, amelyeket feltétlenül meg kell oldania, és a felsőbb hatalmak, az angyalok és egyebek, meg egyidejűleg az itteni, földi mesterek is segítenek e feladatok megoldásában.

Világos, hogy senkit sem fogok találni, aki csak egy kicsit is olyan tudna lenni, mint ő. De ő már megvolt, az életem egy darabja lett, nyolc teljes év, és ezt senki sem veheti el tőlem. Ez az enyém.

Minden nép egyenlő (...), és rossz népek nincsenek, minden népnek megvannak a maga hősei és a maga gonosztevői, sőt népellenségei is...

Ahová az Úr helyezett, maradj is ott!

Az emberek gonoszak, nagyon is vigasztalja őket, ha azt látják, hogy másnak még rosszabb.