Leslie L. Lawrence

A hegyek között rádöbben az ember, hogy csupán egérszar a világban. Nem ér semmit.

Ha az istenek gyönyörködni akarnak valamiben, akkor csak saját magukban gyönyörködhetnek. Az emberekben nincs semmi gyönyörködnivaló.

A fájdalom olyan, mint a drága kincs, nem szabad, hogy sokan lássák, mert a gonosz vagy éppen kárörvendő szemek megszentségtelenítik. A szeretteink felett érzett fájdalom nem mutogatni való. Nem közügy.

A rossz sejtelmeket sosem szabad hangosan kimondanunk.

A boldogság felettébb illékony dolog. Ma még ott dalol a pezsgőspoharunkban, és azt sugdossa a fülünkbe, hogy mindig mellettünk marad, aztán egyik pillanatról a másikra azt vesszük észre, hogy elhagyott bennünket, mint a hűtlen kedves. És mi bottal üthetjük a lába nyomát.

A múlt azonban olyan valami, ami nemigen hagyja elfelejteni magát. Ott ólálkodik körülöttünk, türelmesen várakozik, s csak az alkalmat lesi, hogy egy óvatlan pillanatban megszorongassa a nyakunkat.

Nincs is szebb dolog a házasságnál. Erre persze csak utólag jön rá az ember. A válás után.

Az emberek hajlamosak arra, hogy mindig napfényesnek higgyék a világot, és nem számolnak az éjszakával. Nappal hetvenkednek, éjszaka viszont megrémülnek még a saját árnyékuktól is.

Ezerszer találkozol csukott ajtóval, ezerszer téblábolsz előtte, ezerszer szeretnéd megtudni, mi van mögötte. Hallgass a benső hangra! Ha azt mondja, hogy rajta! - akkor gyerünk! De ha csak halkan hallod és bizonytalanul, akkor ne kísérletezz. A világmindenség nem mindig szereti, ha feltárják a titkait.

Előfordulhat, hogy az ember hisz valamiben, ami végül is nem létezik.

A hála a tábortűzhöz hasonlatos, amely kezdetben magasra fellobog, aztán az idő múlásával egyre csökken a lángja, hogy végül kihűljön.

Ha az angyalok nem segítenek, szövetkezz az ördöggel!

A józan ész gyakorta vereséget szenved az ösztönök vezérelte indulatok frontális támadásával szemben.

Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.