Lao-ce

Aki tölt színültig: jobb, ha előbb abbahagyja. Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senkise bírja. Kincs, gőg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség.

Amikor az emberek elfelejtették, hogyan kell élniük, törvényeket hoztak a szeretetről és a becsületről.

Amikor lehangolt vagy, a múltban élsz. Amikor aggódsz, a jövőben élsz. Amikor békében vagy, akkor élsz a jelenben.

Az élet és a halál egyetlen fonal, ugyanaz a vonal más szemszögből nézve.

A bölcs nem ismer megdönthetetlen alaptételeket: ő alkalmazkodik másokhoz.

Amit össze akarnak zsugorítani, elkerülhetetlenül kiterjesztik; amit meg akarnak gyengíteni, elkerülhetetlenül megerősödik; amit el akarnak pusztítani, elkerülhetetlenül felvirágoztatják; amit el akarnak lopni, elkerülhetetlenül odaadják. Erről mondják, hogy nehezen érthető.

Az ember a földet követi, a föld az eget követi, az ég az útat követi, az út önnön rendjét követi.

A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél.

Az edényt agyagból készítik, de a benne lévő üresség teszi hasznossá. A kézzelfogható dolgok mindig kétségtelen előnyökkel járnak, de az üresség teszi használhatóvá őket.

Az igaz szavak nem kellemesek. A kellemes szavak nem igazak.

Hol fellép a rendtartás, fellép a név; s mert már fellépett a név, ismerni kell a határokat s így elkerülni a csapásokat.

A nagy nép olyan, mint a nagy ember. Ha hibát követ el, felismeri. Ha felismerte, beismeri. Ha beismerte, kijavítja. És aki rámutat a hibáira, azt a legjóságosabb tanárának tekinti.

Ha ráhangolódsz az Útra, áthat az ereje. Tetted természetévé válik, természeted az Ég természete lesz.

Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást.

Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg.