Lakatos Menyhért

Minél inkább megalázkodsz, annál inkább nem tekintenek semmibe.

A sorsuk ellen vétők többszörösen fizetnek a türelmetlenségükért.

A viharnak is fáj a csend, azért dörög.

A puszta akaratnak szegény a békéje, és még szegényebb a boldogsága.

Talán hónapokig kibírtuk volna, hogy ne legyen közöttünk perpatvar, de az örökös bizalmatlansága felborított minden békesség utáni vágyat. (...) Lassanként elzártunk minden kivezető utat, amin menekülni lehetett volna, aztán belenyugodtunk, hogy nincs kiút.

Jajgatunk, sírunk, mutogatjuk a sebeinket, százszor elátkozzuk a sorsunkat, hogy cigánynak születtünk, de titokban itt dédelgetjük a sejtjeinkben, és bármennyire üdvösebbnek tartjuk ama világot, ezen nem akarunk túladni.

Sokszor a legnagyobb kilátástalanságok is jóra fordulnak, csak meg kell várni az időt, amíg a dolgok maguktól rendeződnek.

Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad.

A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.

Az elrohant évtizedek ködös messzeségéből gyermekkorom képei bújtak elő, megszépülve az idő árnyékában. Valami visszavágyódást keltettek bennem, pedig félelmetesen hasonlítottak a mához. Jólesett kilépni a háborgó mindennapokból, és visszamenni egy olyan világba, ahol néha megáll az idő, szünetet tart a viszálykodás, a rohanás, és ahol a béke nem ábránd, hanem létező valóság.

Akik azt hiszik, hogy a vágyak nem múlnak el teljesülés nélkül, azok nem csalatkoznak.

Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

Sajnos, vannak kérdések, melyekre a legjobb szándék mellett sem tudunk választ adni. De talán jobb is ez így. Az idő majd elvégzi a maga munkáját, megérnek a dolgok, mint a gyümölcs, aztán lehullanak maguktól.

Nem voltam egészen őszinte önmagamhoz. Sokszor letagadtam az érzéseimet, igyekeztem nem gondolni rájuk, megpróbáltam a mások hite szerint élni. Aztán, ha az ember észreveszi, hogy még irigylik is, nem nagyon kíván szabadulni tőle.