Kemény Zsófi
1994 — magyar író és költő
A szenvedés és az áldozat értelmetlen szavak csak, ha nem éljük meg őket, pedig a szavak igazi jelentését illik ismerni, ha az ember már igazán felnőtt.
Attól nem fogom nem érezni az érzéseimet, hogy tudom, hogy nem kéne éreznem őket.
A sziréna a városi ember kakasa, pacsirtája és párját hívó tehene.
Budapest gránátalma. Gránát, mert hétvégente robban, alma, mert sötétbordós piros hangulatú, és egy szimpla almaságában is egzotikus gyümölcs.
Amíg jó volt, addig nem csináltam semmit, csak ezt a jót elemeztem. Most majd egyenként siratok el mindent, ami eltűnt veled. Kezdem magammal.
Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra: lesültünk. Én pár nap múlva levakartam; már nem akartam olyan lenni, mint te.
A világ még várhat: mi lecsekkoljuk, érdemes-e élni, aztán ha igen, visszajövünk a világért, és megváltjuk azt is majd, persze. Türelem. Türelem, ami nekünk most még nincs, de lesz, ha eljön az ideje.
Nem elég, tudod, a jó magyar szív, A rossz magyar jól keres, a jó magyar szív.
Minden magyarnak meg kell tanulnia, hogy nem hagyhatja el a hazáját következmények nélkül. Ha megteszi, ha elmegy, akkor mintha a családját, a fivéreit és nővéreit hagyná el.
Tisztelet nélkül nincs semmi; nincsenek hagyományok, nincsenek értékek. Értékek nélkül pedig nincs ember.
Mer' épp nem fenyeget veszély, attól még gyáva vagy.
Az optikai csalódás, hogy meglátlak és csalódok, nem veled nevetek, hanem rajtad: ez a valós ok.
Az elefánt (...) szerintem konkrétan azért jött létre, hogy figyelmeztesse az embereket az idő múlására. Egy nagy ránc az egész. Az állatvilág órája.
Ha a világ két legjobb csapata játszik meccset egymás ellen, abból unalmas, rossz meccs lesz. Óvatoskodni fognak. Akkor fogják belőni a meccs egyetlen gólját, amikor a tévéközvetítésben épp a gólhelyzet ismétlése megy. Csak az látja majd a gólt, aki ott van a stadionban.
Forradalomban azt mondasz, amit akarsz, és minél hangosabban mondod, annál jobb.