Kántor János Kurszán
Izzó gondolat - szívemhez közelítem s így neked adom.
Csak kongó visszhang s elnyűtt mondat foszlánya a Te nagy Csended.
Sirály sikoltoz s kövek, ameddig ellátsz: lelki otthonunk.
Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan.
Szemed varázsa még ott lobog a rózsák hulló szirmain.
A másik ember tudom, az is én vagyok. Ha jó, ha rossz is.
Megöltél engem illatozó szavakkal s mit elhallgattál.