Kalocsa Róza

Az emberi természetnek egyik különös tulajdonsága, hogy nagyon szeret a szomszéd háza előtt seperni, és a maga dolgairól meg ezalatt örömest megfeledkezik. Ez az ösztön többé-kevésbé minden emberi kebelben megvan; de éppen az a mívelt társaság ismertetője, hogy 'ezen ösztönt elfojtja, és egyúttal mindenkitől, ki körében forog, és magát hozzászámítja, iparkodik ezen bizony nem dicsérendő tulajdonságot lehetőleg észre nem vétetni.

A kárörvendő örömest ülteti embertársait a gyóntató székre, vallatja őket, hogy aztán hátuk megett örömmel dörzsölhesse kezeit; igazán sok ember kérdezősködik tőlünk, hogy végehossza nincs föltevéseivel, látszólag barátságos megjegyzéseivel kicsalja minden titkunkat. Ilyen emberektől óvakodjunk minden körülmények között. Felismerhetők igen könnyen. Kérdéseik rendesen olyan dolgokra vonatkoznak, melyeket örömest elrejtenénk, melyeket mi legbensőbb tulajdonunknak tartunk és nem szeretnők a tömeg tekintetének és bírálatának kitenni.

Az otthon sok kényelmet megenged; de még a családtagok előtt se menjen ez mértéken túl.

Boldogok azok, kiket nem vakított el teljesen a szerelem.

A tanácsot kérő tiz esetből kilenczben már el van határozva, hogy mit lesz teendő, és kérdése talán nem is egyéb, mint forma, melyben terveit, mik bennünket nem érdekelnek, velünk közölni akarja. A mi tanácsunk ily esetben csak felelet, melyre az illető ügyel is, nem is; vagy pedig csak ürügyül használja, hogy gondolatát előttünk bővebben kifejtse.

Mint annak, kitől tanácsot kérnek, vigyáznia kell, hogy őszinte jó akaratát félre ne magyarázzák, úgy a tanácsot kérő is gondolja meg, ki az, kihez teljes bizalommal tanácsot kérni megy, nehogy kára legyen belőle.

Szerelem - eljegyzés - mátkaság - a legmagasabb gyönyör - és a legkínzóbb gyötrelem fogalmai, a legboldogítóbb ábrándok és légvárak ideje.

Ha a halál szakítja szét ama köteléket, mely az egész életre volt szánva, meghajolunk fájdalommal a sors kemény csapása alatt; de ha a szerelem nem párosult hűséggel és szívünknek kedves kéz méri a halálos csapást, akkor gyakran az egész emberiségben való hitünknek vége.

Mielőtt (...) egy becsületes férfi egy nőhöz közelednék, vegye saját érzelmeit szoros vizsgálat alá, ha vájjon ama nő bírása oly kivánatos-e reá nézve, vagy hogy nem környezetének fénye, gazdagság stb. hódították-e meg?

Gyermekek számára csak a legszebb és legjobb elég jó. Ez oly pedagógiai tétel, a melyet még mindig nem méltányolunk eléggé komolyan.

Az ajándék pénzértéke többnyire tekintetbe nem jő, hanem értéke az általa előidézett örömhöz méretik.

Az ajándékozás mestersége (...) abban áll, hogy feledje el az ember magát, és tegye át azon egyén helyébe, kit meg akar ajándékozni.

A csevegés éppen nem zárja ki köréből a tudományt és művészetet, nem pusztán a jó időről, vagy tisztán női társaságban a háztartás kellemetlenségeiről és gondjairól akar értekezni, a csevegés, mint tarka lepke virágról virágra, egyik tárgyról a másikra száll, könnyedén érinti, (tehát nem vitatkozik) a legváltozatosabb és legérdekesebb dolgokat.

Csak nagy tudományuk által kiváló embereknek bocsátja meg a világ a tapintatos modor ellen való vétséget, másoknak soha.

Az élet zúgó hullámai bárminő magasra tornyosuljanak körülöttünk - halk morajjá csendesülnek abban a pillanatban, a mikor az ember a rideg életből otthonába érkezik s háza küszöbén belép.