Kahlil Gibran

z öröm: a mélységnek magassággá változása. De nem a mélység, sem pedig a magasság.

A szépség az örökkévalóság, mely önmagát tükörben szemléli. De ti vagytok az örökkévalóság, és ti vagytok a tükör is.

Csak a zseni és az idióta töri át az emberek által teremtett korlátokat.

Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.

Hogyan nyithatnám fel szívemet összetörés nélkül?

A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.

Sok nő kölcsönveszi egy férfi szívét, de nagyon kevesen tudják birtokukba venni.

Ha elrejtőzöl szívemben, nem lesz nehéz rádtalálni. Ám ha saját álarcod mögé bújsz, hiába is keres bárki.

Ha azt látod csak, amit megvilágít a fény, és azt hallod csak, amit a hang közöl veled, úgy a valóságban sem látni, sem hallani nem tudsz.

A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál.

Gyakran kölcsönt veszünk fel a jövőnkből, hogy múltunk adósságait fizessük ki vele.

Hogyan várhatod, hogy kezedben kinyíljon a virág, ha egy vulkán izzik szívedben?

A kétségbeesés gyöngíti látásunk, és süketté teszi fülünk. Nem látunk mást, csak a vég kísérteteit, és nem hallunk mást, csak zaklatott szívünk dübörgését.

Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.

Az emlékezés a találkozás egyik formája. A feledni tudás a szabadság egyik formája.