Joris Luyendijk

A félelem önbeteljesítő jóslatként működhet. De a remény és a bizalom úgyszintén.

A közgazdászok az elmúlt három válságból hetet előre pontosan megjósoltak, azaz a közgazdaságtan korántsem haszontalan tudomány. A fele pedig egyenesen hasznos - a baj csak az, hogy a közgazdászok soha nem tudnak megegyezni abban, melyik fele.

A politikával szembeni cinizmusból leginkább a cinikus politikusok profitálnak.

A pénzügyi világ valamilyen módon mindannyiunk életében jelen van. Ha nem is akarjuk, hatással van ránk. A pénz az a társadalomnak, ami a vér a testnek. A túl sok vér, a túl kevés vér, a vérkeringési zavar... ezek mind katasztrofális következményekkel járhatnak, így az semmiképp sem választási lehetőség, hogy tudatlanságból, vagy mert nem akarunk szembesülni a valósággal, csak állunk tétlenül.

A pénz világának nem modernizálásra vagy nagytakarításra, hanem új DNS-re van szüksége.

A pénz úgy megy, ahogy jön. Az életmód viszont jön és meg is marad, mondták más semlegesek is, azaz a növekvő bevételhez könnyebb alkalmazkodni, mint a csökkenőhöz.

A düh összetett érzelem. Ha az ember tudja, mit akar megváltoztatni, akár még hasznos is lehet. Mert nagyon sok energiát szabadít fel. De a düh és a tehetetlenség kombinációja depresszióba torkolló zsákutca.

Az emberek nem készülékek. Egy gépben az a tény, hogy bármely pillanatban kihajítható, nem tudatosul, és ettől az még pontosan ugyanúgy működik, mint az a gép, amelynek az idők végezetéig bérelt helye van a gyárban. Az emberek magatartására viszont nagyon is hatással van az, ha tudatosul bennük a kiszolgáltatottságuk.

A demokrácia egyre inkább olyan rendszer, amelyben a választók meghatározzák, melyik politikus hajtsa végre azt, amit a pénzügyi szektor diktál.

A pénzügyi világ (...) tipikusan olyan téma, ahol az érdek és az érdeklődés között mély szakadék tátong. Ha valakinek azt mondjuk, hogy nincs biztonságban a pénze, azonnal hegyezni kezdi a fülét. De mihelyst kiejtjük a szánkon, hogy "pénzügyi reformok" garantáltan lankadni kezd az érdeklődése.

Az olyan tudósító, aki a közvetítői szerepre korlátozza a feladatvállalását, valójában annak a pártjára helyezkedik, aki a maga számára legelőnyösebben alakítja a hírszolgáltatást.

Szöveggel legfeljebb az emberek fejében lehet elindítani valamit. Miközben egy merénylet képei úgy hatnak rájuk, mintha gyomorszájon vágták volna őket.

A méltánytalan vagy oktalan kritika hátránya, hogy az ember süket lesz az átgondolt megjegyzésekre.

Az igazság ismeretlen fogalom a diktatúrákban, ettől olyan szívósak ezek a rendszerek.

Minél átláthatatlanabb a társadalom, annál jobban kedvez a korrupció és a hatalommal való visszaélés leplezésének, és annál nehezebben szerveződhet meg az ellenzék.