Jessica Koch
1982 — német írónő
Semmi nem hal meg igazán - csak átalakul, és más formát ölt.
Téves vagy helyes,
Bátorság vagy őrültség,
Jelentéktelen és semmis.
A visszaszámlálás elindult...
Az utolsó utat
Mindig egyedül kell megtenni.
Te itt maradsz,
A szívemben el fogsz kísérni!
Hol megtalálsz engem,
ne gyere a síromhoz.
Ott nem fogsz megtalálni,
tedd le a gyászodat.
Hideg föld nem tud engem megtartani.
Én a szelekkel költözöm,
amelyek meglátogatnak téged nyári napokon...
Vele együtt ezer álom halt meg, az idő begyógyítja a sebeket, de a hegek megmaradnak!
Még egyszer utoljára repültél a felhők felett, messzire el, most onnan fentről ragyogsz ránk, a szívemben otthon vagy.
Nem haltam meg, csak a másik oldalra álltam, hogy benneteket mindig minden helyen lépésről lépésre elkísérjelek.
Az ég és a föld közötti határ elmosódik, és ez lehetővé teszi, hogy ide-oda lehessen utazni a világok között. A halottak eljöhetnek az élőkhöz, és fordítva. De ez csak akkor megy, amikor a horizont olyan közel jön a földhöz, mint most.
Facebook
Pinterest