James R. Doty

A szív és az agy nem létezhet egymás nélkül.

A gyermekek, de a felnőttek is, a következetességet és a megbízhatóságot igénylik a legjobban. Az agy erre vágyik.

A kamaszok mindig szabadságra vágynak, de a szabadság csak stabil és szilárd alapokon biztonságos.

Amikor megéled az oly régóta hőn áhított élményeket, csak kapaszkodsz beléjük, és azt kívánod, bár sose múlnának el.

Éjszaka (...) a fájdalom, amely egész nap ott rejtőzött, végre teljes erejében kibontakozhat. Ez okozza azt is, amikor hajnali kettőkor nyitott szemmel bámuljuk a plafont, és valamiért pont ekkor bánunk meg minden múltbéli hibát, és ekkor aggódunk már jó előre minden jövőbeni tettünk miatt. A sötétség teszi.

Ha éhes vagy, igazán mindegy, hogy a tyúk vagy a tojás lett előbb.

Mindannyian megsebesülünk néha, egyszerűen ez az élet rendje. De van egy trükk, amivel a fájdalmas dolgokkal is csodákat művelhetünk. Amikor a szívünk sebet kap, kinyílik, és fájdalomban élünk. Nehéz helyzetek során át fejlődünk. Ezért kell elfogadni minden nehéz és fájdalmas helyzetet az életben.

Az elme hatalmas, de csak akkor tud a megfelelő ösvényen vezetni, ha először a szívünket tárjuk ki.

Ez talán a gyermekkor legfájdalmasabb oldala: az életünk másoktól függ, és az irányítás az ő kezükben van. Mások döntéseinek a hatása gyakran túl mélyen érint, és nagyon lassan hegedő sebeket okozhat.

Soha nem hittem egy felsőbbrendű létforma létezésében, aki meghatározza, hogy ki mennyit ér, és eszerint teljesít kívánságokat. Túl sokszor láttam már, mennyire véletlenszerűen ragad el hihetetlenül kedves és szeretetreméltó embereket a hirtelen, fájdalmas halál, és mennyire gondtalanul élhetnek mások, holott barátságtalanok, sőt gonoszak. De hiszem, hogy mindenkiben megvan a képesség, amellyel saját javára fordíthatja a maga és a világ energiáit. Mindannyian megváltoztathatjuk az agyunkat, az érzékelésünket, a reakcióinkat, sőt a saját végzetünket is.

Energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, de megváltoztathatjuk a formáját, és egyik helyről a másikra irányíthatjuk. Ez a képesség mindnyájunknak megadatott.

Az agyunkkal együtt mi magunk is változunk, ez tudományosan bizonyított tény. Az azonban még ennél is fontosabb tény, hogy ha a szívünk változik, minden megváltozik vele együtt. És ez nem csak abban nyilvánul meg, hogy hogyan látjuk a világot, de abban is, hogy a világ hogyan lát minket, és hogyan reagál a tetteinkre.

Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megtanulni. Ahhoz, hogy teljes mértékben a magunkévá tegyük, át is kell élni őket.

A vagyon egyféleképpen hozhat boldogságot - ha másnak adjuk.

Az elme feloszt és különválasztja az embereket. Összehasonlíttat másokkal és megváltoztat, azt akarja, hogy elvegyük, ami a miénk. A szív ezzel szemben összeköt és megosztásra késztet. Arra tanít, hogy nincsenek különbségek, és végső soron mindannyian egyformák vagyunk.