Iványi Ödön

A pénz olyan, mint a királyok (...), akármi történik velük, akárhova kerülnek, azért mindig királyok maradnak. A pénznek és a királyoknak nincsen karakterük. Elrongyosodhatnak, ütött-kopottá, piszkossá lehetnek: de értékük és méltóságuk változatlan marad.

Sok jót nem tanulhatsz tőlem, de azt szeretném véled megértetni, hogy az életküzdelemben az önzés energiája az, ami fenntart bennünket. Enélkül úgy járna az ember, mint az olyan farkas, aki tépőfogak és körmök nélkül születik farkasnak: a többiek fölfalják.

A nevetni nem tudó férfi egy gonosz gúnyolódó félelmes színében tűnik föl a nők szemében.

A korrektor (...) elemészti magát egy meddő, buta munkában, melyet, ha jól van végezve, senki észre nem vesz, ellenben gyaláz és korhol mindenki, ha hibáiba botlik.

Azt mondják, a haldoklók, mielőtt a szem végkép lecsukódnék, egy mély nagy áttekintéssel belátják az egész, hosszú életutat, mi mögöttük fekszik.

Az kell neked, hogy a feleséged lényed értékes érmének másik lapja legyen, aki veled egyesülve, a tökéletesség hiányzó része gyanánt foglalja el mivoltodban azt, ami most benned tökéletlenség, akinek szerelme fölérjen mindazzal, ami becses benned, s aki annyit adjon neked, amennyit kap tőled.

Az asszonyszív olyan, mint az üveg, ha hirtelen akarják lehűteni: könnyen megpattan; ha lassan hűl ki: nem egykönnyen törik.

Akit szeretünk s aki méltó arra, hogy szeressük: vegyük azt el feleségül. Ez az igazi észházasság. Okosan teszed, hogy házasságban nem összeköttetést, pénzt, befolyást keress, hanem feleséget. Igazi férfi az, aki csak egy dolgot köszön az asszonynak: a megosztott szerelmet.

A késő szenvedély nem melegít, hanem csak éget. Olyan ez, mint mikor ősszel tüzet fog a tarló: hamuvá égeti a késői virágot.

A szenvedélyes szerető éles emlékező, a kihűlt nem akar, nem tud emlékezni.