Immanuel Kant

Az erkölcsi törvény úgy ragyog fölöttünk, mint a csillagos égboltozat.

Az erkölcs nem arra tanít, hogy boldogok, hanem hogy boldogságra érdemesek miként legyünk.

A művészet lényege: célszerűség cél nélkül.

Az erkölcsi törvény ily módon a legfőbb jónak, a tiszta gyakorlati ész tárgyának és végcéljának fogalmán keresztül a valláshoz vezet, vagyis ahhoz, hogy minden kötelességet isteni parancsként ismerünk fel, nem mint szankciókat, azaz egy idegen akarat önkényes, magunkban véve véletlenszerű rendelkezéseit, hanem mint minden egyes szabad akarat önállóan hozott lényegi törvényeit, amelyeket azonban a legfőbb lény parancsainak kell tekinteni, mert mi csak egy morálisan tökéletes (szent és jóságos), egyúttal mindenható akarattól remélhetjük a legfőbb jót, amelyet az erkölcsi törvény értelmében kötelességünk törekvésünk tárgyává tenni, tehát elérésében akkor reménykedhetünk, ha összhangban állunk ezzel az akarattal.

A törvény szerint valaki akkor bűnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.

Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.

Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos, hogy ezután is minden ember meg fog halni.

Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvényesülhessen.

Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.

Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.

Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.

A Biblia létezése az emberi faj legnagyobb áldása. Az ennek lekicsinylésére tett minden kísérlet az emberiség ellen elkövetett merénylet.

Szép az, ami érdek nélkül tetszik.

Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.

A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.