Hamvas Béla

Az élet nem fogy el. Az életet nem lehet más elől elélni. Az élet abban az arányban gazdagszik, amilyen arányban elszórják.

A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik.

A világosság felé vezető úton megtett minden lépés mélyebb sötétséget idéz.

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!

A barátság mélyebben van, mint a szeretet, és mélyebben, mint a szerelem.

Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.

A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet.

Lehet, hogy Te elhagytál engem - de én nem hagylak el Téged!

Az emberi világ nagy szava: a szeretet.

Csak a víz tudja igazán, hogy mi a vízszintes.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Én irtózom attól, hogy hős legyek, vagy szent, vagy bölcs. És az én biográfiámra nem vagyok kíváncsi. Én szeretnék normális ember lenni.

Sorsát csak az vetheti le, aki azt teljes egészében magára veszi. Alázat. Áldozat. Szolgálat. Türelem.

Csak tévedéseknek van szükségük elméletre. - Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra.

Barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.