Gabriel Chevallier

Az embert áthatja az a meggyőződés, hogy a kormány tagjainak legnagyobb boldogsága egybeesik az állampolgárokéval, és hogy az állampolgárok mindig valakik kormányzata alatt állanak, hol ezeké, hol azoké alatt.

Az öregek szörnyű dolgokat mesélnek a háborúról, de hát visszajöttek, különben nem mesélhetnének, ami azt bizonyítja, hogy az ember ép bőrrel is megmenekülhet a háborúból, és csak a pecheseket ölik meg.

Hajlamaink vezetnek bennünket. Hajlam nélkül az ember nem más, mint kérődző, nem is túl felsőbbrendű emlős. Hogy mi erre a bizonyíték? Az állatnak nincs káros szenvedélye.

Élj a lehetőséggel, mert hamar elszáll! Az élet egyharmadában reménykedünk, egyharmadában sajnálkozunk.

A régmúlt boldogság olyan, mint a széthulló test: magán viseli a vonásait annak, ami volt, és ami nem lesz soha többé.

Ha a szellem felszegi a fejét, és a gőg veszélyes lejtőjére akar sodorni, kábítsd el a szellemet!

Végeredményben az orvoslás mesterség, következésképpen éppúgy apostoli küldetés, mint üzlet, és aki meg akar élni, annak lavíroznia kell a kettő között.

A szenvedés és a félelem irányítja a világot (...). A betegség mindkettőt egyesíti magában.

Az orvos örök álma, hogy mindig csak egészséges és jó illatú testeket vizsgálhasson.

Minden háborúnak véget kell érnie, és az életben maradt győztesek és legyőzöttek szükségképpen megegyeznek.

A húszéves kor: a nagy bánat igazi ideje, és mivel az első szerelmi bánat védőoltás a szívnek, jöjjön az a bánat minél hamarabb, még akkor is, ha akkor még fájdalmasabb.

Mert amikor a lány inkább a szüleinek engedelmeskedik, mint a szerelemnek, akkor gyenge lábon áll a szerelem: nem győzhet.

A természet oly gazdag leleményességgel bonyolítja életünket, hogy mindig meg fog bennünket hökkenteni!

Minél többen osztoznak a becsületüket sújtó sérelemben, annál kevésbé vetik meg és nevetik ki őket.