Fritz Rudolph
német író
Egyszer majd a nepáli, szikkini, indiai és pakisztáni hegymászók s tudósok maguk indulnak kutatóútra hazájukban, s maguk veszik birtokukba a hegyeket minden gazdagságukkal egyetemben. Urai lesznek saját hazájuknak, s akkor az egész világ hegymászóit meghívhatják, legyenek vendégeik a Világ Tetején.
A halottakból nem válnak élők többé, ha mégannyira keresi, s meg is találja őket az ember. Akit az istenek maguk mellett akarnak tartani, annak ott a sírja, ahol összeesett.
Nem, egyetlen fehér még nem teszi jókká a fehéreket.
Az ember bátorságát erejének tudata élteti.
Ha az ember a földkerekség valami kiemelkedését látja, (...) ez arra ösztönzi, hogy felmásszon rá. Legfőképpen ez az érzés késztet bennünket arra, hogy szembenézzünk ezzel a kiemelkedő ponttal. Bebizonyítjuk magunk és embertársaink előtt, hogy feljutunk rá! Nem restelljük a fáradságot, sőt, örömet okoz nekünk. Véghezviszünk valamit, ami bensőleg kielégít bennünket.
Valahányszor a nyugat országainak hegymászói az Istenek Trónusát támadták, vihettek magukkal megannyi bátorságot, hidegvért, tudást és fortélyt, ügyességet és erőt, mégsem kísérte volna útjukat siker, ha a Himalája hegylakóinak legjobbjai nem lettek volna útitársaik.
Facebook
Pinterest