Fligl József

A szenvedés akkor a legkeserűbb, ha megérdemeltük; a boldogság akkor a legédesebb, ha nem érdemeltük meg.

Ellenfeleink hatalmát csak azért dicsérjük, hogy diadalunkat nagyítsuk, kudarcainkat pedig kisebbítsük.

Ha keressük is az igazságot, abból még nem következik, hogy kibírjuk.

Az adósnak annyi barátja van, ahány ember hajlandó kölcsönadni neki; a hitelezőnek annyi, ahány nem tartozik neki.

Utazni: sokkal inkább azt jelenti, hogy elmegyünk valahonnan, mint azt, hogy megérkezünk valahová.

Valakit kívánsága szerint értékelni annyit tesz, mint túlbecsülni.

A szeretetet, amiben bennünket részesítenek, magától értődőnek tartjuk, a gyűlöletet megfoghatatlannak. Pedig a megfordítottja jogosabb, okosabb lenne.

Az emberiség nyomorúságát az jellemzi legjobban, hogy van már a világon minden, amiről a legmerészebb álmodók álmodtak, de olyanok, akik hasznát látják a megvalósult álmoknak, csak igenigen kevesen vannak.

Az erősnek sok erőre van szüksége ahhoz, hogy a gyengék gyengéit elviselje.

A jókedv a munka muzsikája.

Egy nő: boldogság. Két nő: féltékenység. Három nő: pletyka.

Az irigység csak azt látja meg, hogy mire vittük; a becsvágy azt, hogy mit tanultunk, és csak a szeretet veszi észre: mennyit vesződtünk és kínlódtunk.

Mindjárt jobban szeretnek bennünket, ha nem beszélünk önmagunkról.