Delia Owens
1949 — amerikai írónő
A lánytestvérek, a barátnők már csak ilyenek. Összetartanak, még a sárban is.
Az érdemtelen fiúk mindig nagy zajt csapnak.
Ismerjük be, a szerelem sokszor nem működik. De még ha kudarc is a vége, akkor is odaköt másokhoz, és igazából ez a lényeg, a kötődések.
Az arcokon nyomot hagy az idő, de a szem ugyanaz az ablak marad, mint egykor volt.
Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.
Ha valaki érti, mi az a magány, a hold biztosan.
Most engednem kell. Elengedni téged. A szerelem túl sokszor Késztet maradásra. Túl ritkán ad okot A csendes távozásra.
A magánynak saját iránytűje van.
Én sosem gyűlöltem az embereket. Ők gyűlöltek engem. Ők nevettek ki engem. Ők hagytak el engem. Ők zaklattak engem. Ők támadtak meg engem. És igen, megtanultam nélkülük élni. Nélküled. A mama nélkül. Mindenki nélkül.
Facebook
Pinterest