Cs. Szabó Sándor

Egy ember ostobasága nem jogosít fel senkit arra, hogy ő is ostobaságot kövessen el.

Másnak a bűne nem mentség az enyémre.

A jó dolgoknak meg kell fizetni az árukat.

Ha Isten annyival magasabb rendű a teremtményeinél, mint ahogyan azt tanítjuk, hogy hihetné bárki, hogy fel tudja fogni az ő felfoghatatlan dolgait?

Szerintem nem nevezhetjük teológusnak azt, aki azt képzeli, hogy a maga teremtett eszével megértette Isten felfoghatatlan dolgait.

Habár Isten cselekedetei soha nem nyilvánvalóak, és lehet, hogy szegényesnek tűnnek, mégis örökkévaló nyereséget hordoznak.

Egyszer minden kegy véget ér.

Kisvárosban nincsenek titkok, vagy ha mégis, akkor sem sokáig.

Az ember (...) nem a jog alapján, hanem Isten kegyelmének köszönhetően nyer üdvösséget.

Az emberek szíve köves talaj és útszéli, keményre taposott föld, amely megöli és elveszejti az ige magvait.

Az emberek kemények, a világ hálátlan.

A regényírás az idő legnagyobb részében magányos dolog, már amennyire magányos lehet az ember úgy, hogy néha tucatnyi elképzelt vagy egykor élt és most újra életre keltett személy keresi a hangját a fejében.

A mi bűnünk nem lehet mentség se más bűnére, se más gőgjére.

Az ördög ámítása, hogy azt látjuk, ami nincs, és nem látjuk, ami az orrunk előtt van.

Az idők jeleit félre lehet érteni, és úgy vélem, meg is tesszük.