Balassa József

A szerelem olyan, mint a szentjános-bogár: csak a sötétségben ragyogó, az életben meg szürke, lomha és szomorú kis valami.

Féljétek a szerelmet leányok, miként az ördögöt, mert mindentől remegni kell, ami nincs, ami csak álom és ami éppen azért örök, éppen azért hatalmas, mert álom.

A szép és színes álom szüli az élet minden rútságát, mert ha az álmok nem volnának olyan ragyogóan káprázatosak, talán az élet se volna olyan rút, olyan csúnya és olyan csalfa.

Az álom az egyetlen kincse az embernek, amely hű marad hozzá.

Ha csókot nem álmodnék soha a leány, ha egy hajnalnak szörnyű szépsége nem lopná ajkára a legédesebb csókot, nem vágyakoznék egyikőtök sem a valóság csókjai után, s mindnyájatok forrónak, kábítónak érezné azokat a szerelmes csókokat, amelyeket a nappal világossága ad ajkaitokra. De az álmodott csók marad az igazi, annak mézédessége tesz keserűvé annyi mást, annak tüze tesz hideggé oly sokat: az álom csókjából születnek a vágyak, az ad szárnyat a léleknek, hogy fönn repüljön az édes érzések szép országában, mialatt a valóság lenn csúszik a föld porában, miként a vakondok.