Arisztotelész

A hím és a nőstény viszonya természettől fogva az, hogy amaz erősebb, emez gyengébb, amaz uralkodó, emez az alárendelt elem. S szükségszerűen így kell ennek lennie mindenütt az emberek között is.

Aki nem a barátod többé, soha nem is volt az.

Az ember erény híján a legelvetemültebb és legvadabb, s a nemi élvezetben és evésben legaljasabb lény.

A boldogság (...) csak addig ér, ameddig az elmélkedés is ér, s akiben az elmélkedés nagyobb mértékben van meg, az nagyobb mértékben is boldog - nem csupán járulékosan, hanem éppen az elmélkedés alapján; ennek ugyanis önmagában van a becse. Mindezek szerint a boldogság nem egyéb, mint valamiféle elmélkedés.

Másokkal jót tenni maga a felvilágosult önzés.

Egyesek azt tartják, hogy a jog: egyenlőség, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem csak az egyenlőknek, az egyenlőtlenséget is szokták jognak tekinteni, és valóban az, csak éppen nem mindenkinek, hanem az egyenlőtleneknek; így elhagyva azt, hogy "kinek" a számára, helytelenül ítélnek.

A legtöbb ember - mivel kitüntetésre vágyik - inkább akar másnak a szeretetében részesülni, mint mást szeretni; (...) viszont a mások részéről élvezett szeretet igen közel áll a mások részéről élvezett kitüntetéshez, amire pedig a legtöbb ember pályázik.

Az emberek... most is, meg régen is, a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni.

Az a helyes alkotmány, amely a közérdeket tartja szem előtt; valahány pedig csupán a vezetők érdekét tekinti, az mindig hibás.

A tanult elme ismertetőjele, hogy képes foglalkozni egy gondolattal anélkül, hogy elfogadná.

A művészet célja nem a dolgok külsejének, hanem belső jelentésüknek az ábrázolása.

A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el.

Minél nagyobb a jólét, annál könnyebben felborulhat!

Az vagy, amit újra és újra teszel. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás.

A végtelen a korlát hiánya, olyan, akár a gonosz meghatározása.