Arisztotelész

Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.

Azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés - lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.

Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését.

Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség.

Csak az a természetfölötti, ami nincs alávetve megfigyelésnek.

Az emberek jellemük szerint lesznek olyanok, amilyenek, de tetteik szerint lesznek szerencsések vagy ellenkezőleg.

Elragadtatni könnyű magunkat - ez mindnyájunk adottsága -, de az már nem könnyű - és nem is vagyunk mindnyájan képesek rá -, hogy arra haragudjunk, akire kell; annyira, amennyire kell; akkor, amikor kell; azért, amiért kell; és úgy, ahogy kell.

Barátok nélkül senkinek sem lehet kedves az élete, még ha minden egyéb jóban része is van.

A természet irtózik az ürességtől.

Kérdés, hogy a jótevők azokat, akikkel jót tettek, miért szeretik jobban, mint a jótétemény élvezőik őket, hiszen éppen az ellenkezője látszik igazságosnak.

Meg kell találnunk azt a jót, amiért az élet létezik ezen a mi földünkön. 

A jog szenvedély nélküli értelem.

A hitvány és sunyi ember ugyanis minden dologban bizalmatlan, mert a maga mértékével mér másokat.

A gyáva ember akkor is fél, ha nem kell, a vakmerő meg akkor is merész, ha nem kell.

Az ész az egyetemes, az érzék az egyedi dolgok ismerője.