Anna Gavalda

Mind tudjuk, hogy a boldogság nem létezik, és hogy milyen sok munkába kerül, hogy ennek ellenére is boldogok legyünk.

Ha valaki egy olyan nőt szeret, aki gyereket akar, vagy csinál neki egyet, vagy szabadon engedi.

Olyan parancsnak engedelmeskedni, ami megfoszt a becsületedtől, ez a katona tragédiája.

Csodálatos a természet, de nem igazán következetes, mert megtagadja az egyiktől azt, amit megadott a másiknak.

Azt sem tudom, hogy készül egy barát. Fogantatással? Vagy megtervezi saját magát? Aztán letesztelik? Vagy a lehető legolcsóbban lemásolják? Aztán szabadalmaztatják?

Hangulatjel. Az elnevezés éppen olyan közönséges, mint maga a dolog. Utálom ezeket a lusta cuccokat. Ahelyett, hogy az ember valóban kifejezné az érzelmeit, inkább elküld egy ilyet gyorsan. Megnyom egy gombot, és a világ összes mosolya egyformává lesz. Az öröm, a kétségek, a bánat, a harag, mindnek ugyanolyan a pofája. A szív összes heves érzése öt ronda kerek jelre redukálódik.

Mindketten tudjuk, honnan jövünk, és valahányszor boldognak látjuk a másikat, az... frissítőleg hat ránk. (...) Élvezzük a másik miatt, élvezzük magunk miatt, és a nagy öröm miatt.

A világ feneketlen pöcegödör, ahol esetlen családok csúsznak-másznak és tekeregnek iszaphegyeken; de van egy szent és fenséges dolog, ami nincs meg nekik, és amit nem vesznek el tőlünk soha: a bátorság.

A gyermekkorom én magam vagyok, és mivel a gyermekkorom nem ér semmit, hiába próbálok meg a háttérből szembeszállni vele.

Sokszor megcsalnak, megsebeznek minket a szerelemben, sokszor vagyunk boldogtalanok, de szeretünk.

Ha nem vagy olyan, mint a többiek, rosszabb dolgokkal találkozol, mint a közömbösség.

Akik maradnak, azok panaszkodhatnak, azokat vigasztalják - de akik elmennek, azokkal mi van? (...) Azokról beszélek, akiknek van bátorságuk, hogy egy reggel a tükörbe nézve jól hallhatóan föltegyék maguknak a kérdést: "Van-e jogom tévedni?" Csak ennyit, semmi többet... Bátorságuk, hogy szembenézzenek az életükkel, hogy belássák, semmi sincs a helyén, semmi sincs rendben. Akiknek van merszük mindent fölborítani, mindent felforgatni. (...) Van merszük felvállalni a konfliktust. Legalább egyszer az életben. Felvállalni valamit. Magukat. Egyedül magukra számítva. Egyszer, végre. "Jogom van tévedni" - mondják ki, aprócska mondat ugyan, de ki mondaná ki helyetted? Ki mondaná ki, ha nem te?

Vannak esetek, amikor egy-egy könnycseppünk előcsalogatja az összes többit.

Az ember nem találkozik azokkal, akiket szeret, hanem rájuk ismer.