Alice Katherine Applegate

1956. október 9. — amerikai író

Furcsa, ahogyan az érzelmi kötelékek szövődnek (...). Egyszer az egyik erősebbnek tűnik az acélnál is, aztán megszakad, és két ember, akik addig a mindenséget jelentették egymás számára, egyszerre elidegenednek egymástól.

És van valami nyugtalanító abban, hogy az ember a "testvérként szeretlek" kategóriából átvándorol a sokkal intenzívebb "alig-várom-hogy-megint-megcsókoljalak" kategóriába.

Elmagyarázta, milyen csókolózni azzal, akit az ember szeret. Azt mondta, megszűnik az ember körül a világ. Nem látunk, nem hallunk, nem lélegzünk, nem gondolkodunk, nem emlékszünk.

Ne hagyd, hogy a szánalom lebírjon.

A férfi állat, akit kóborlásra teremtettek. Természetellenes, hogy egy nőre korlátozza magát.

A lányok sosem értik meg, hogy muszáj néznünk. Muszáj. Ez persze nem azt jelenti, hogy csinálunk is valamit. És a lányok is néznek, csak ők gyorsabbak. És nehezebb őket rajtakapni: egy villanás, és már mindent az emlékezetükbe véstek, egészen addig a részletig, hogy a srácnak tiszta volt-e a körme. A pasiknál mindez időigényesebb. Jó öt-hat másodpercbe telik, míg végzünk.

A viszonzatlan szerelem előbb vagy utóbb mindenkivel előfordul. (...) Még azokkal a lányokkal is, akiknek tökéletes az alakjuk, és rejtélyességbe burkolódznak.

A szerelem sokára alakul ki, amikor két ember kezdi megismerni és tisztelni egymást, és egyforma dolgok iránt érdeklődik.

Szó sincs arról, hogy ne érteném az álmot, mert értem én, nagyon is jól. És a többit is. Tudom, mit jelent, bár azt kívánom, bár ne így volna. Tudom az okát. Tudom. És ismerem az álmokat és a valóságot. Csak azt nem tudom, hogy űzzem el.

Nincs értelme megengedni, hogy az emberek beleüssék az orrukat bizonyos dolgokba.

Az ember sosem lehet biztos abban, hogy kik a barátai. Az emberek elrejtik valódi énjüket.

Jó lehet névtelenségbe burkolózni. Az ember szabadon választhatja meg, milyen akar lenni. Újból kitalálhatja önmagát. Ha hibát követsz el, vagy valami rettenetes dolgot, lesz-e egyáltalán valaki, aki emlékszik rá?

A romantika a vágyakozásról szól.

Jobb szeretni és csalódni, mint egyáltalán nem szeretni.

Igaz szerelem. Egy darabig fantasztikus, de a végén mindig nagy fájdalomhoz vezet.