Albert Einstein
Olyan determinista vagyok, aki kénytelen úgy tenni, mintha létezne szabad akarat, mert ha civilizált társadalomban akarok élni, akkor felelősségteljesen kell viselkednem. (...) Nincs ellenőrzésem a folyamatok felett, elsősorban rejtélyes mirigyek azok, ahol a Természet előállítja az élet lényegét. Henry Ford feltehetően belső hangnak hívná ezt, Szókratész daimónnak, de mindketten ugyanazt üzenik nekünk a maguk nyelvén: az emberi akarat nem szabad.
Az ember csak fiatalon találhat ki igazán új dolgokat. Utána már túl tapasztalt, túl híres (...) és túl ostoba.
Olyan ízléstelen művi úton meghosszabbítani az életet. Én megtettem, ami itt az én dolgom volt. Most pedig ideje elmenni. Akkor pedig inkább elegánsan távozom.
A tudomány vallás nélkül sánta. A vallás tudomány nélkül vak.
Nem lehet egyszerre a háborúra és a békére is készülni.
A békét nem lehet erőszakos eszközökkel fenntartani; csakis megértéssel lehet elérni.
Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának ugyanis mindig azonnal látni lehet az eredményét.
Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.
Egy országban - újságok segítségével - két hét alatt a düh és felháborodás olyan állapotába lehet hozni az ítélőképtelen tömegeket, hogy az emberek hajlandókká válnak arra, hogy bizonyos érdekeltek érdemtelen céljaiért katonáknak öltözve öljenek, és magukat megölessék. Ennek megfelelően nem hiányoznak a próféták, akik kultúránk közeli pusztulását jósolják. Én nem tartozom ezekhez a pesszimistákhoz; hiszek egy jobb jövőben.
Az emberek hízelegnek nekem, amíg nem kellemetlenkedem nekik. De ha olyan célokat próbálok szolgálni, amelyek nekik kellemetlenek, úgy érdekeik védelmében azonnal szitkozódásra és rágalmazásra térnek át. A részvétlenek pedig többségükben gyávaságukba bújnak.
Engem az érdekel igazán, hogy mekkora szabadsága volt Istennek a világ megteremtésében.
Az élet olyan, mint a biciklizés. Ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod.
Véletlennek azt nevezzük, amikor a számításaink kudarcot vallanak.