Idézetek a vidámságról
Ha már egyszer úgyis pokolra vagyok ítélve, legalább élvezzem az ott tartózkodást.
Egy bölcs mondás szerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Hasonlóképpen egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik.
Az ember szereti elveszíteni a józan eszét. Különösen ha kevés van belőle.
Reméljük, miként Einstein, hogy a világegyetem ravasz, de nem rosszindulatú; ám abból, amennyit tudunk róla, akár ravaszul rosszindulatú is lehet.
Mégis nagy dolog a világvége, ha csak egyszer van a történelem folyamán.
A vers azért sokkal jobb, mint a próza (...), mert versíráskor a sorokat nem kell végigírni. A próza rabszolgameló. Női dolog. Öregasszonyos. Az öregasszony és az író nem sokban különbözik. Mindkettő egész nap ül a székében és sorokat köt egymás alá. Semmi szabadság. Én a sort ott hagyom abba, ahol jólesik. Ez férfias szabadságot ad. A költő, kérem, az férfi, az író nyámnyila némber. Csak hasonlítsunk össze, kérem, egy Ady Endrét, aki talpig férfi és talpig költő, egy Mikszáthtal, aki nagy író, ám a sok üléstől olyan vastagra hízott, mint egy szakácsné.
Végül is kétségtelen, hogy a "valóság" egyetlen jellemzője, hogy híján van a lényegnek. Amivel nem azt akarom mondani, hgy nincs lényege, hanem hogy híján van neki.
"Megismerhetjük-e" ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
- A halál nem más, mint álom! - Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.
- Annyiszor bebizonyítottad, hogy a lélek halhatatlan! - Az hát! Elméletben. Tudod, így áll a dolog a filozófiával: mihelyt kilépsz az iskolából, mindjárt nem működik.
Volt egy plasztikai műtétem. Leszedettem a hitelkártyámat.
Merő káosz az élet (...). Az érzelmek oly kiszámíthatatlanok. Hogyan maradhat valaki negyven évig házas? Ez sokkalta csodálatosabb, mint a Vörös-tenger kettéválása.
Nincsen semmi rossz az örök semmiben, ha az ember az alkalomhoz illően van öltözve!
A világmindenség csupán átsuhanó gondolat Isten elméjében - ami igen kívánatos, kiváltképp, ha az ember az imént előlegezett le egy házat.
Lehetetlenség, hogy valaki objektív módon élje át a saját halálát és közben tovább fütyörésszen.