Idézetek a vidámságról
Az ország úgy néz ki, mint egy ezer éves IFA. Ülnek a kormánynál, és nem az utat nézik, hanem szerelik ki a magnót. Mondjuk, minek nézze az utat, mikor üres a tank? A felniket már rég eladták, csak hát a kötelező be van fizetve.
Édes Istenem, tudom, hogy nem voltam valami hasznos tagja a rajongótáborodnak, de esküszöm, ha ebből a csávából kihúzol, még templomba is elkezdek járni. Amikor ráérek.
Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?
Az élettelen tárgyak épp csak annyira tudnak mozogni, hogy mindig utadban legyenek.
Az írókat is felvettem a megbízhatatlanok listájára. Csak kitalálják a dolgokat.
A tudomány be- bizonyítja a vízről, hogy nem vízszintes.
Alapjában véve elégetett vagyok.
Isten bizonyos áldásai néha ajtóstul rontanak a házba.
A kulcslyuk a stilizált semmi.
Annak a valószínűsége, hogy élettelen anyagból egy élő sejt alakuljon ki, kisebb, mint annak a valószínűsége, hogy egy orkán végigsöpör egy roncstelepen, és összeállít egy működőképes Boeing 747-es repülőgépet.
Nemrég egy kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az emberek hova szeretnek járni. A karibi szigetekre, könyvtárba, moziba, szvinger klubba, színházba, raftingolni? A felmérés eredménye szerint az emberek legszívesebben vécére járnak!
Éreztem, hogy lányom vagy fiam születik, és igazam lett!
A halálhoz fűződő viszonyom változatlan. Erősen ellenzem.
Valahányszor elhuhogják a tévében, hogy a válás a küszöbön áll, felpattanok, és kitárom az ajtót, de még sose láttam a válást a küszöbön. Ezen nem is nagyon csodálkoztam: régóta kétkedem a média szavahihetőségében.
Én vagyok te, te vagyok én, melyikünk a skizofrén?
Facebook
Pinterest