Idézetek a vidámságról
A repülőtéren már a karácsonyi gyümölcskenyeret is átvizsgálják. Azt viszont még az átvilágítók sem tudják, mik azok a kis piros izék benne.
Sztálin elvtárs azt mondta, csak az nem csinál hibát, aki nem dolgozik. Lehet, hogy a személyi kultusz ügyében túlzásba esett, de ez a magvas gondolat helytálló.
Az Isten hallgat. Bárcsak az ember is befogná már a száját!
Vevőink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, ha fekete kocsit rendelnek.
Élet és halál kérdése, hogy az ember húsz és harminc közt mit olvas. Ezt nekem is megmondták, mikor húszéves lettem, de én sem hittem el.
- Elvehetitek a mobilunkat, elvehetitek a kocsinkat, de az álmainkat soha. - Igen, mert amikor alszunk, akkor látjuk őket.
A feleségem meg én húsz éven át boldogan éltünk. Aztán megismerkedtünk.
Érdekes, hogy az életben soha semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb.
Miért van az, hogy az emberek képtelenek csendben maradni, és állandóan hangokat kell hallaniuk? Lehetőleg a sajátjukat.
Adni jobb, mint kapni. Ezt minden ökölvívó tudja.
Egyszer egy barátom küldött nekem egy képeslapot, amely az egész Földet ábrázolta a világűrből. A hátoldalán ez állt: "Bárcsak itt lennél!"
Kétéves koromban nagyon ideges lettem, mert egy év alatt megdupláztam a koromat. Arra gondoltam, hogy ha ez így megy tovább, hatéves koromra kilencven leszek.
Sóhajtottam, és becsuktam a szememet. Elkezdtem számolni a birkákat. Jöttek tömött sorokban, én számoltam őket, néha eltévesztettem, ekkor újrakezdtem, és ezen mindig sikerült annyira felhúznom magam, hogy az álom elillant a szememből.
Hirtelen úgy éreztem magam, mint akinek kárba veszett az élete, mert a relativitás- és a kvantumelméletet, valamint a dialektikus materializmust tanulmányoztam ahelyett, hogy eldöntöttem volna, melyik a kedvenc állatom.
- Az értelmes embereknek ugyanaz a vallásuk. - És, könyörgök, mi? - Az értelmes emberek erre sosem válaszolnak.