Idézetek a türelemről
A tapasztalat, akár egy öreg zenész, A türelem hangszerén szép dalt játszik neked, Nem érted, de harmóniájában kedved leled, Miként az Úr akaratát e világon, de görcsöd enged Szomorú, zavaros dallamától, mit füledbe penget.
Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: "Várni és remélni!"
Még mindig nem árulta el, mi a gond. (...) Vártam türelmesen, hátha beavat. Ha egy barátnőmmel ülünk így, biztosan rákérdezek, de a férfiakkal nem árt az óvatosság. Őket be kell cserkészni, mint egy nagyvadnak az áldozatát. (...) A férfiak nagyon rejtőzködők, ha érzelmekről van szó. Egy rossz mozdulat elég, kicsit megpiszkálod őket, és már magukba is fordultak. Óvatoskodva, kivárva sokkal előbb derülnek ki a dolgok. Jó, néha nem árt egy jól irányzott kérdéssel fejbe bunkózni őket, attól megjön az eszük, de az esetek többségében a járható út, ha békén vannak hagyva.
Kellő idő alatt még a közönséges erőfeszítés is hozhat különleges eredményt.
Az önuralom hiánya olyan jellemgyengeség, amelyért egy nap nagy árat kell majd fizetned. (...) Ha valaki nem képes parancsolni a szenvedélyének, nem csak maga a szenvedély lanyhul, hanem az egyén is elveszíti az erejét. Az önuralom és az akaraterő viszont nem csak erősíti az egyént, hanem az étvágyát is fokozza. (...) Az önuralom gyakorlása révén elegendő időnk jut arra, hogy elmélyedjünk vágyainkban, és ezáltal lehetőségünk nyílik elképzelni e vágyak beteljesülésének aprólékosan kidolgozott forgatókönyveit. Ráadásul arra is elég időnk marad, hogy úgy alakítsuk a körülményeket, hogy a szívünknek legkedvesebb forgatókönyvet valósíthassuk meg.
Ha elég türelmes és rugalmas az ember, mindenkivel meg lehet állapodni.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál.
Csak maradj mindig nyugodt! Nem az számít, mi történik, hanem az, hogy mihez kezdesz vele.
Olyan méltányossággal ítélni a magad ügyében is, mint ahogy méltányosságra neveled magad a mások ügyében. Nincs jogod a türelmetlenséghez, méltatlansághoz, túlzott követeléshez magaddal szemben sem. Ha azt akarod, hogy a világ elismerje emberi rangodat, ismerd el saját magad rangját. S viselkedj annak megfelelően, türelmesen és nagylelkűen. Ne követelj magadtól többet, sem mást, sem rosszabbat, amit te méltányosnak ítélsz mások számára. Nem lehet önmagunkkal szemben feltétlen követelőzni. Iparkodj szerényebb lenni, tudjad, erőid gyászosan végesek. Munkában, becsvágyban, emberi igényben szánd magad is, nemcsak a többieket. Nem elég az embereket sajnálni, sajnáld magad is. Te is ember vagy: s oly könnyű ezt a világi versenyben elfelejteni. Nemcsak mások felejtik el; legtöbbször magad is.
Az idő el tudja végezni azt, amit a dinamit sem tud megcsinálni.
Sok ember azt hiszi, ha kilábol a bajból, megsérti vele betegsége glóriáját. De az idő, minden baj borogatása, nem tiszteli az ilyen glóriát. Mindenki meggyógyul, ha ki tudja várni.
A türelem a legfőbb erény. Utána mindjárt az alázatosság következik.
Aki siet és mohón vadászik, nem ér rá a vadászsikert értéke szerint megbecsülni, nem ér rá boldognak lenni és az igazi vadászéletnek örülni, elmulasztja meglátni, észrevenni mindazt, ami a vadászatban a legszebb s amit néhány sor betűvel leírni, az avatatlannak megmagyarázni nem lehet.
Az élvezet az alapok elsajátítása után jön.
Facebook
Pinterest