Idézetek a tudományról
A tudomány az, hogy elfogadjuk, ami működik, és elutasítjuk, ami nem. S ehhez sokkal több bátorságra van szükség, mint gondolnánk.
Bárki, aki közelről lehetett szemtanúja a tudomány haladásának, pontosan tudja, hogy mennyire személyes vállalkozásról beszélünk.
Ritkán ismerik be azt az igazságot, hogy a társadalom vezető személyiségei - a politikusok, értelmiségiek, a civil szervezetek és az egyházak vezetői - közül a tudósok igazából azok, akik elvezetnek minket az ígéret földjére. Noha gyakran tartják úgy, hogy a vallási csoportok nyújtanak morális és etikai iránymutatást számunkra, valójában ők is csak követik a tudományt - és nem vezetik.
A tudósok azok, akik a tabukat porba döntik, és nekik köszönhetjük, hogy átlépjük a tiltott határokat.
A tudományban minden jelentős új felfedezésnek három fázison kell átesnie. Először azt mondja rá a tudomány, hogy nem igaz. Ha bebizonyítják a felfedezés igaz voltát, akkor azt mondják, igaz ugyan, de nem lényeges. Ha a fontosságot is bizonyítani tudják, akkor az akadémikus nyájasan mosolyogva így szól: de hiszen ezt már a régi görögök is tudták.
A kísérleti eredmények ritkán azok, mint amire számítunk. Ez a tudomány legfőbb varázsa.
A szellemi, a tudományos igazságot, a művészi értéket nem szótöbbséggel döntik el. Volt idő, mikor egyes-egyedül Kopernikusz tudta az igazságot a Földön, a hivatalos tudomány leszavazta, későbbi hívei alá máglyát is gyújtott - de igaza mégis Kopernikusznak volt.
A görögök szerint akkor lesz majd boldog a világ, ha nem államférfiak, hadvezérek, politikusok vezetik, hanem tudósok.
A technika veszélyes mellékhatásait mindig egy tökéletesebb technika kifejlesztésével küzdötte le az ember.
A tudomány nem nélkülözheti a művészetet. A művészet az ember lelkéből fakad, akárcsak a tudomány. Az igazi tudós egyúttal művész is, mert a helyes mellett meglátja a szépet is. Az igazi művész és tudós a jó diadaláért küzd, ezért pap is.
Vannak madarak, akik rabságban képtelenek énekelni (...). Így talán vannak olyan tudósok is, akik bizonyos körülmények közt nem tudnak kreatívan gondolkodni.
Minden nagy találmány e két erő, a képzelet és kezdeményezőkészség összekapcsolásának köszönheti létét. Senki nem tudja megmondani, hol a határ.
A tudomány idáig (...) nem épített semmi olyat, ami az embernek abszolúte becses lenne. Meggyarapította a kényelmünket, elősegítette a boldogulásunkat, de a boldogságnak még csak szürke felhőn átszűrődő, halavány sugarát sem ígérte idáig.
Az ember, ha az abszolút tudományos fellendülés magaslataiból megtér a valóságba, nem képes a természetet sem másképpen látni, mint a maga szűk kis nézőpontjából, amelynek kukucskáló lyukja: a haszon.
Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudományellenes, mint amilyen költészetellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik.