Idézetek a tudásról
Az elméd is egy galaxis. Több benne a sötétség, mint a fény. De a fénytől értékes.
Léteznek az univerzumnak olyan szintjei, amelyek meghaladják az emberi értelem határait? Komolyan hiszek abban, hogy a válasz: nem; mindent meg tudunk érteni.
Semmi sem lehet fontosabb, mint hogy éljünk az elménk adottságaival!
Aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.
Az intelligencia ma olyan ritka és csak oly kevés számu megvetett emberbe van szorulva, hogy nem veszedelmes. De ne ringatózzunk csalódásban: ellentétben van fajunk szellemével. Ha valami véletlen szerencsétlenségből - amitől azonban nem kell tartani - áthatná az egész emberi tömeget, a hatása olyan volna, mint az ammoniakoldaté, amelyet hangyabolyba öntenek. Az élet hirtelen megállna. Az embereket csak az tartja fönn, hogy rosszul értik azt a keveset, amit megértenek. A tudatlanság és tévedés oly szükséges az élethez, mint a kenyér és a viz. A társadalomban az intelligenciának csak rendkivül ritkának és gyöngének szabad lennie, hogy ártalmatlan maradjon. És csakugyan igy is történik az életben.
Az erkölcs és a tudás nem okvetlenül függ össze egymással. Azok, akik azt hiszik, hogy tanitással jobbá lehet tenni az embereket, nem nagyon jó megfigyelői a természetnek. Nem látják, hogy az ismeretek lerombolják az előitéleteket; az erkölcs alapját. Nagyon bizonytalan dolog tudományosan bebizonyitani a legáltalánosabban elterjedt erkölcsi igazságot.
Ez a történelmi tudás paradoxona. Az a tudás, ami nem változtatja meg a viselkedést, hasztalan. Az viszont, amelyik megváltoztatja, ezáltal hamar elveszíti a relevanciáját.
Az értesülések begyűjtése olyan, mint a kölesszedés: sok szemre van szükség egy harapásnyi adaghoz.
Tudni annyi, mint elismerni, hogy nem tudjuk azt, amiről azt hittük, hogy tudjuk.
A sötétséget nem pusztíthatod el még nagyobb sötétséggel. Csak a fény oszlathatja el a világra boruló árnyékokat.
Jobb, ha ésszel él az ember.
Feltétlenül szükség van ilyen intenzív gondolkodásra? A teljes, ellazult élethez biztosan nem elengedhetetlen. Ha nyaralás közben kiengedünk, gyakran hangzik el az alábbi mondat: "Jól érzem magam, most nem kell semmire se gondolnom." Boldogságot és örömöt hosszú fejtörés nélkül is érezhetünk, és épp ez a döntő pont: az intelligencia az érzelmek szempontjából egyelőre teljesen felesleges.
Furcsa az élet. Mindig a legkézenfekvőbb dolgokról derül ki a végén, hogy mégsem úgy van, ahogy gondoltam.
Az a jó a nagyon nehéz feladatokban, hogy biztosan valami buggyant új ötlet kell a megoldásukhoz.
Az emberektől tanulunk. Másoktól. Attól tanulunk, aki különbözik tőlünk. Nem a hasonlóktól.
Facebook
Pinterest