Idézetek a szeretetről
Nagyon kell szeretni valakit ahhoz, hogy azt érezzem: most ő a fontos, nem én. Nem kis áldozat kell ehhez, mert senki sem képes kimondani azt, ami a lelkét nyomja. El van dugva benne tudat alá, és azért másról beszél. Tudod, miért? Mert ő sem képes figyelni, önmagára.
Szakadt reád annyi gyalázat hogy abból fedelet ácsolhat föléd az alázat s a szeretet.
Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted (...), de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad - hanem azért, mert nagyon szeretlek.
Várnom, türelmesen várnom kell a csodát. Nem fontos, hogy szeressek. Az kell, hogy engem szeressenek. Az önismeret óvodájában magamat semminek tudtam, s mint a szél hordozta gyomnövény magja, arra vártam, hogy valahol, valamelyik szempárból, a nekem vetett föld puha életterében, rám tűzzön a melegen mosolygó napsugár.
A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom.
A szeretet nem más, mint hatalmas vágy, hogy magadhoz öleld a világot.
A gyűlölet felcsapó lángja és a szeretet nyugtató folyama egymás mellett él. Az egyik elválaszt, a másik összeköt, és mindez jól megfér együtt a szívünkben. Valóban, éppen azokat tudjuk legfájdalmasabban gyűlölni, akiket a legszenvedélyesebben szeretünk.
Tudom, hogy a legtöbb szülő őszintén szereti a gyermekeit. Tapasztalatom szerint azonban nagyon sokan nem tudják ezt megfelelően kifejezni, és gyermekeik kénytelenek üres szeretet-tankkal élni. Meggyőződésem, hogy a kisgyermekek és a kamaszok helytelen viselkedésének hátterében leggyakrabban az üres szeretet-tank áll.
Idővel az érzelmi szárnyalás alábbhagy, és visszatérünk a valóság talajára. Párunk megtanulta és rendszeresen használja a szeretet-nyelvünket, akkor érzelmi igényeink továbbra is be lesznek töltve. Ellenkező esetben lassanként kiapad a szeretet-tankunk. Sokan ebből a helyzetből egy újabb szerelembe menekülnek, s kezdődik minden elölről. Társunk érzelmi szükségletének betöltése választás dolga. Naponta meg kell hoznunk a döntést, hogy betöltjük szeretetvágyát. Ha érzi szeretetünket, a szerelemből való kijózanodás után is tele lesz a szeretet-tankja.
A szeretet nem lehet kifogás ostoba tetteinkre és gonoszságainkra. A szeretet elég erőssé tesz ahhoz, hogy legnemesebb elveinkhez méltón éljünk. Hogy tanuljunk hibáinkból, hogy jobbak legyünk.
A szeretet az a vörös szőnyeg, amelyen Isten kegyelme jön felénk.
Amilyen nélkülözhetetlen, olyan tünékeny is a szeretet.
A szeretetvágy mélyen a természetünkben gyökerezik. Az elszigeteltség sorvasztóan hat az emberi lélekre. Ezért tartják sokan a magánzárkát a legkegyetlenebb büntetésnek. Emberlétünk legmélyénél a vágy a meghitt és szeretetteljes kapcsolat iránt. A házasság rendeltetése, hogy betöltse ezt a szeretetvágyat.
Talán éppen a szeretteinket a legkönnyebb megcsalni - hiszen éppen ők nem hajlandók elismerni csalárdságunkat. De ha az ember nem szeret senkit, és úgy érzi, nem szereti senki, akkor nincsen senkije, aki a fejére olvasná az igazságot, hogy hazudik.
A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van. Reményt ad, amikor úgy érezzük, már egy szemernyi sincs.