Idézetek a szeretetről
A szereteten kívül semmi nincs, ami az embereket fölülemelné a fajukat és a mindennapjaikat átjáró közönségességen.
Mindenki a legegyszerűbbre vágyik (...). Legyen bármink, nyugodjék is akárhány gyermekünk a temetőben, mindannyian a szeretet egyszerűségére vágyunk.
Az emberek folyton hangoztatják, hogy az igaz szeretet feltétel nélküli, pedig nem az. És még ha nincs is feltételekhez kötve, akkor sincs soha ingyen. Mindig kapcsolódik hozzá valami elvárás. Mindenki akar valamit a szeretetéért cserébe. Akik szeretnek minket, azt akarják, hogy legyünk boldogok, meg minden, ez viszont automatikusan minket tesz felelőssé az ő boldogságukért, mert csak akkor boldogok, ha mi is azok vagyunk. Annak kell lennünk, akinek a szeretteink hisznek minket, és úgy kell éreznünk magunkat, ahogy szerintük kéne. Elvégre szeretnek minket, és ha nem tudjuk megadni nekik, amit akarnak, szarul érzik magukat, ettől mi is szarul érezzük magunkat, és végül mindenki szarul érzi magát.
Nincs az a szeretet, amely ne válna segítséggé.
Senki sem tilthat ki egy gyermeket az anyja szívéből.
Az igazi szeretet - amit az anya érez a gyermeke, a férj a felesége, a barát a barátja iránt - olyan mértéktelen energia, mely folyvást mozgásban akar maradni. Mi több, nem csupán az egyik személytől a másikig áramlik, de rajtuk keresztül továbbhalad valami más felé. (...) Ezért zavar össze és semmisít meg minket az ilyen szeretet (és nem csupán a szerelemről beszélek, sőt valójában inkább az egyéb, tartósabb kapcsolatokra gondolok): több akar lenni, mint amennyi; a bensőnkből kiált kifelé, hogy még többé válhasson.
Az önuralom az izomhoz hasonlatos: ha arra kényszerülünk, hogy naponta sokszor használjuk az önuralmunkat, elfáradunk, és estére már nem lesz elegendő erőnk az önuralmunk megőrzéséhez. A szeretet azonban pont fordítva működik. Minél többet szeretünk, annál több szeretetre vagyunk képesek.
A szeretet nem kopik a használattól, hanem növekszik.
Ha szeretsz valakit, nem bírod elviselni a gondolatot, hogy elveszítheted.
Ha szeretek, jó élni. Ha nem... csak szorgalmi feladat az életem. Még annyi sem... jó, ha erre az ember nemcsak az útja végén jön rá, hanem mindjárt az elején. Vagy a közepén. Sohasem késő.
Az ember végül rádöbben, hogy egész életében csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, amikor szeretett. És szerették.
A szeretetre minden lehetőséget ki kell használni, mert nem tudhatjuk, meddig tehetjük meg.
A szeretet még a sötétségben is a közelben van.
Nem azt kell nézni, hogy milyen lett, akit szeretünk, hanem hogy ki volt ő.
Nem hiszem, hogy az ember ugyanúgy szerethet két olyan dolgot, mint például a tánc és az éneklés. Egy kicsit mindig jobban szereted valamelyiket, és valószínűleg az is megy jobban, mert erősebben próbálkozol.
Facebook
Pinterest